Arany János: Buda halála; Q 11191

/ - юз Szömöre: /folyt./ Azt is neked mondjam - igy akarta Buda Hogy az Istenkardnak illő helye sátra. Kérkedve magadnál ne tartsad továbbat Illeti a főt az, nem pedig a lábat! Etele: Torda: Szömöre: Etele: Szömöre: Etele: /már előbb felemelkedett. Nagyon felindult, majd szétfesziti a harag, hirtelen megfordul és bemegy a sátorba. A többiek ajkán elhal a nevetés./ /Italt tol a megrémült Szömöre felé/ Na a nehéz tréfát nyomtassad esel le. Jaj ! Még józanodom minden ital bortul, Rettegek, királlyal dolgom hova fordul! /visszajön, látszik, hogy erősen uralkodik magán. Odainti magához Szömörét./ Róka! Eszes voltál: nem csippen a farkad: Buda bolondságát himezni akartad: De nem javasolnám - Etele király szól Se neked, se másnak, hogy ezt tegye másszor! /"Esäekve a jobbágy békélle kezéhez: Királya szemébe tekinteni átall, De érzi, hogy éget, szeme héján átal"/ De én nem ugy jöttem táborodba uram Vissza se' mék többé, maradok itt nálad Valamíg én leszek, Etele, szolgállak! /Fojtott indulattal, nagyon keményen/ Sőt vissza - Budához - friss nyomotok menjen! Buda nekem többé ilyet ne izenjen, Mert leteszem, csúfra, mint régi ruhámat: Csak egyéb ne érje! veszedelem s bánat.