Ady Endre: Urak fölperzselt várban; Q 10648

Időt hagyott nekik s katonáival mulatozik valahol. Jöhetnek Dltmárék is, ám ők fölgyújtották volna először a falut, s most a harang is másképpen szíIna. Jöhet afféle hős úr, mint mink vagyunk. Jöhetne valami gyáva, szegény ördög. Most már mindenféle jöhet. Bánom is én. /A.z ajtó "becsapódik, az égő fáklyák lángjai hajladoznak. Szilvia és Guna anyó,a vén "boszorkány, lépnek "be./ Bondu

r /akaratlan "bátorsággal áll B nyitott ajtó előtt, de megreszket, mikor Szilviát megismeri/: Te, te vagy Szilvia? Ki jön veled? Kik jönnek veled? Jönnek, ugye, sokan, de kik jönnek utánad? 10 Szilvi

a /magas, szőke, aranyos hajú, fehér arcú, fekete szemÚ teremtés, loncsos, fáradt, szépséges, tépett, de úrias/: Áh, áh, a gróf úr! Guna anyó azonnal mondta, amikor erre tértünk, hogy itt a legrongyahb urakat leljük elbújva. Ügye, anyó? Gun

a: Igen, mert én tudom, tizennyolc évvel ezelőtt nekem is volt egy Szilviám, én édes, gyönyörű lyányom. Bondu

r /rekedten/: Hem Szilviának hívták azt, te boszorkány. Gun

a: Hát akkor próbálj emlékezni a nevére, gróf, egy kis időd még van hozzá. /Férevert harangot kongatnak./ III.nemes ú

r /a kis ajtóhoz szalad, fölssaütja megint, lentről részeg, össze-vissza nóta-zsivaj száll föl-bej fölordit/: Vénfalva ég, Vénfalva ég, urak, emberek! Gun

a: lío, urak, van-e innivalójuk? Jó volna hamarosan fölhajtani valami jóból sokat. /Az urak az ay<H5 körül tolonganak, suttognak, hallgatóznak, az ajtóhoz most már nem mernek nyúlni. Bondur megfagyva a félelemtől, szemben áll Szilviával, aki kigyúlt szemtf most, égő arcú s egyenes, nyugodt teste csak néha rándul