Ady Endre: Urak fölperzselt várban; Q 10648

meg, vadgalamb

osan nevet.,/ Szilvia: Hát nein szeretnél most megcsókolni, szép gróf? Ilyankor igazi a csók. Gyere, csókolj meg, gyere! Nekem padig most esnék jól. Siess, mert Riosa itt lesz rögtön! Bondu

r /tántorog/: Ne csókolj, hanem kegyelmezz! /Az urak sietve, egymást taposva, oltjál: a világító lángoltat s szaladnak a mély, meredek völgyre néző ablakokhoz Az ajtó törve bezuhan, s káromkodva, hahotázva, ájjongva Tódulnék "be Riesa és kaszásparasztjai./