Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 46 Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Bleetra Ores tes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes kedves e ob énnálamnál. Mi dolog? Az én atyám öldöklői és árulói örülnek az én egyetlenem, Orestesem halálán, engem is immár örökkévaló fogsággal fenyegetnek. Nincs édes uram, ki megszabadítana kezekből. Jaj,jaj, jaj, el kell vesznem immár

an. Nem hagy az isten. Ideje volt volna immár, de az, kibe biztam azt is nem hozá meg. Meghozza őfelsége, ne bánkódjál azon. Ha megholt, hogy hozhatja meg? Nincs semmi gondja. Tudom, mert elveszett, Isten oltalmazza attul. Mitül édes uram? Hogy Orestes elveszett volna. Tahát? Jó egészsége vagyon, legyen hála istennek. • Ki vagy te, jó uram? Megtudod, még ma. De mondd meg, szerelmes uram, ez előtt megmondhadd, mert hivem énnekem. Tedd le tehát az edényt kezedből. Hadd járjon ez, édes uram, meghallgatom azér De add ide nekem. Jaj, nem adom. Bocsásd!