Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 45 Chorus Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Orestes Electra Veszteg, szerelmes asszonyom, mind meghallják odabe nagy kiáltásodat. Ennek meg kellett lenni, mert ő is ember volt, mi is tartozunk egyszer vele. Ott benn valék az királyné asszonynál, egyik kigyelmeteknek bemehet hozzája. Menj el, mester uram, mondd meg, hogy itt vagyunk. Szólj, édes uram, Orestes, az te szerelmes nénédnek, Jaj, ne hagyj el, ne hagyj el, édes arám. Elkeserít e szeginy, nyomorodott leány. Jaj, szerelmem, Orestes. Ne jajgass, jó leány. Méltó, uram, az én jajgatásom, meddig élek, ez lesz az én kinom. Nem tudom, mit tegyek, nem tartóztathatom magam. Mit könyvez, jo uram? Talám te is Orestest siratod? Szánom ó'tetis, szeginyt. Kit egyebet? Engem keserülsz-e? Téged is, jó leány. Az ur isten jót adjon teneked, mert vagyon husz esztendeje, ho y senki nem könyörült énrajtam. Micsoda nyavalyád vagyon? Csak az isten tudná az én sok nyavalyámat megmondani. Itt ez háznál még az eb is