Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

Egy félviselt ökör bikafark a dámák mulatságára a boldogult uré féle Hf. 7. 2o-ik febr. Táncra való egy pár porcelán sarkantyú Rf.Detto. Egy mancseszter csizma krongold Eteklire, a legújabb amszterdami módi szerint Rf. 14 kr 6. 3-ik mártii. Egy varró párna, melybe elől egy muzsik-a van becsináéva - a varró párna kitesz - Rf. 14 xr. 5 1/2. A muzsika, amint szokott, Rf. 2o. 1-sß april. Világ szerint és mások mulatságára áprilisi bolond lévén, az ur eltört a boltba 7 pár chinai porcelán findzsát, s egy keposi vizeskorsót - az ur elnevette magát - de azért még is Rf. 37 xr. 39. 19.-ik maj. Elvitt egy franciás teknőc kalapot, a hozzá tartozó ményküfogóval. Hogy a ménykü meg ne üsse. Rf. 16. xr. 1. stb. Hiszen lássa az asszony, maga lássa meg, igy bizon, nem győzi az ember, csak conto, csak contoosztán semmi sincs a nettó. Karnyóné: Ah, édes Lázárocskám, ha az én szegény férjem, az a szép férjem, jó férjem élne, az Isten nyugossza meg, Lázár, most a boltocskánkba sem férne aportéka, magam is ölembe hordoznék egy kis portékács^ kát, de látja Isten, ember, a szegény özvegy aszszonynak vagy kell, vagy nem, mindenhez támaszkodik. Hosz én bizony nem a legényecske után esenkedem - távol legyen, az Isten mentsen meg - ha-