Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

- 8 - / vecskét, hahaha, bizony majd magamnak is félremegy az eszecském - a könyvecskédet ne edd meg, hanem vedd a kezecskédbe, menj tanulni a többi gyerekecskékkel. /Samu elmegy / Hát lázár, annak az uracskának? Lázár: Melyik uracskának? Az csak mind uracska, mind uracska, gazdagnak, szegénynek, ifjúnak, öregnek, idegennek, városinak, az csak mind uracska. Karnyóné : Eb a lelke Lázárja, bizony gazdává lesz a nyakamán, menjen kend és ir j a fel a Lipitlotty ur számár a. Lázár: Istenem, Uram, meg meg az a Lébedlotty - istenutse, mit is mondok? Az a Lábodlotty egyszer az aszszonynak Láüodlotty. Istenem, Uram, csak hordani, csak hordani, drága minden, soha pénzt nem látni, se nem hallani, most sem pénz? Mi lesz már ebből? Karnyóné: Mi lesz? Contó lesz. Kennek csak mindég jár a szája; irja kend a könyvbe, s minkor egyéb dolga nem lesz kennek, tegye fel kend contóra. názár: Van itt már contó, látja az asszon, arra is csak a papirost vesztjük, több a contó, mint a nettó. Csak a tavalyit olvasom el: Contó azon portékákról, melyeket Herr Wolfgang Lábodlotty de Gölöncsér te lek izved asszonság Karnóné butyábul elhordátod: Comissiója: lo-ik jan. farsángi maskarád bálra egy egész ökör öltözék, mind öszve Rf. 63.41. Ide jött 2 ökörszarv, majd mind az enyém röhögésnek okáért Rf. lxr. 1 1/2.