Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

- 7 pár gatyára való bélést, uj as pruszlira való házi vásznat, s ezeket irja fel a jegyzőkönyvbe. Azonkivül nekem adjon kantusnak való patyolatot, aszszonyámnak, pedig, minthogy kevés esze van, küldjön egy fabábot, hogy játszék vele a bolond. I/ázár: Hahaha! Mi a ménkű, Samu, falegényt? Hahaha! Az asszonynak, hahaha! Éalegény is kell, azzal lehet kicsit játszani, bizony bolondnak mondasz te Samu, hahaha, hogy adhaddam én azt neked? Csák menj viszsza, menj vissza, te kicsiny bolond vagy. Én nem kicsiny! Samu: Én nem vagyok olyan bolond, asszonyául jön! 2. jelenés. K árny óné és az előbbiek Karnyóné: Jaj bizony, tán a Kolompár Nénivel mulatott a Lázár, hogy olyan jó kedve van? Csoetó Lázár! Lázár: Gsoeto, bizony. Az a tatár látott 8 rőf posztóból nyakravalót, a Samuka olyan comissiót parancsol az asszonynak, hogy a bizony hallottam. Csak kérdezzed az asszon. Karnyóné: Ej, te kis bohócska, most megint elment az eszecskéd, azt a comissiócskát sem tudtad megmondani a Lázárócskának? Micsoda! Az istenért egy nyakravalóc kának 8 rőf posztócska, eredj fel kis bohócska a szobácskádba, egyél almácskát, szilvácskát, köny-