Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 41 /Keilitsné/ Bella: L Keilitsné: Bella: Keilitsné: Bella: í eilitsné: Bella: Keilitsné: még sem fütyülhetsz minden becsületre, minden szokásra s formára, az egész világra, minthogy tisztességes uri szülők gyermeke vagy, a Keilits Gyula leánya! ... /idege sen/ Oh, dehát hcl van az az ember, az a férj, aki vállalkozna, aki merne?...Ugy tetszik beszélni, mintha már itt ülne a sarokban, könyörgőn, s epekedve, hogy hozzáadjanak... De hát holvsn?í...hol van?! /S hirtelen megpillantva Talpa-Magyart, aki szivére szorított kezekkel hajlong az ablakban, Bella felé/ Legfölebb az ott ni, aki elvehetne! /kacag/ /megremegve/ Talpa-Magyar? Mondasz valamit...Csakugyan. .. /idegesen/ Talpa-Magyar? /nem lát, nem hall/ A napsugár! A megváltás! A legnagyobb szerencsel... Csak ki ne löktem volna! /hevesen és gúnnyal/ Az isten küldöttje, mondja azt! /lázzal/ A levele... a levele... dehát hol van a levele?.. • Az ember sohase dobjon el egy levelet... a levele.../megtalálja/ Ahl... Komolyan mama... Dehát csak nem gondolja... /a vaskos levelet méregetve/ Mint egy csomag... Hol az üvegem? /már meg is találta magán a szemüvegét és meghatva, szintén lirai/ A levele huszonhat oldal ... /lázasan átlapozza./