Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 40. /Bella/ Kellltsné: fot, nem akarom! Nem amiért gxdf, egy Thurein-Ernőffy , a Lipót-renddel rajta, esküszöm, nemi Nem is amiőrt ő lesz intendáns, vagy kormánybiztos, aki rögtön behoz az operához, mint első drámai énekesnőt,»int egy bálványt, mint egy istennőt,- nem! De egyszerűen azért, mezt szeretem, mert ragaszkodom hozzá, mint egy kutya, igen, mintegy kutya, mert ez olyan szédületes, olyan káblté, olyan gyönyörűséges nekem, fcogy az ő karjában lettem nő 8 több a nőnél, anya! Mit bánom én a többit, de hiszen fütyülök. Legyek én cudar, becstelen, amit akar••.auikor érzem, hogy nem igaz, amikor érzem, hogy valami nagyszerű vagyok... Hát megmondjam magának?... Legjobb szeretnék térdre roskadni előtte , odagurulni hozzá, mint egy kis nőstény a hímhez és sírni és lihegni és megköszönni és kacagni, amiért többet adott a gyönyörnél, a lelkét adta, őt magát, aki megmarad! Óh ha tudná, ha tudná, micsoda ember, micsoda férfi, micsoda kát kar, mely összetör, de nem enged*.• Ha tudná*..ha tudná, mi minden..• micsoda kéj... /fölizgulva/ Óh, hallgass, hallgass!... nem vagyok rá kíváncsi... Bella: /irzón/ Nem akarom elveszteni a gréfot, nem akarom, inkább megölöm magara, esküszöm, megölöm magam... Kellltsné: Dekát legyen ested Bella szivem, egyetlen gyermekem, dehét higyjél nekem, az anyádnak! Iz Így egy lehetetlen, képtelen, megszégyenítő helyzet... még a pályádnak is árt,- az emberek oly komiszak és kegyetlenek... s végre i& még sem ugorhatsz ét minden áxkon-bokron,