Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 51.X L Keilitsné: Keilits: Kellltsné: Keilits: r.eilitsné: Keilits: Kellltsné: Keilits: Kellltsné: Keilits: Bella: Kellltsné: Oh istenem...istenem...Hová mégy? /mái közel a küszöbhöz/ De hiszen látni akarod... /majdnem örömmel/ Kem tudom... Be hiszen már nea is lobogsz olyan nagyon... /vergődve/ Az anyai sziv!,... A nagyszerű összetartási Hogy Ilyenkor mind egymás nyakába borultok, mind! A nagy női szolidaritástoki Ki vagyunk az áldozatok...ebben összetartunk...és abban is, ami egészen külön csakis a mi fájdalmunk!... Hogyne! Hogyne! /kitárva az ajtót, keilitsné felé/ Tehát.... /rövid küzködés után, zokogva ős gyöngéden/ Bellai Bella! /Még egy perc és Bella megjelent. A küszöbön mozdulatlanul megállt. Sápadt, földúlt ás isteni./ 11. .jelenet. Keilits, Keilitsné, Bella. lobő! a fogadtatásból láthatod, gyermekem, hogy aBit az es te teljes nyíltsággal megmondtam neked, amikor rosszul lettél, ime, megmondtam az anyádnak la. /kltorc zokogással/ Oh, mama! mama! /'inkább bánatos, mint neheztelő/ Oh, persze... most mama!...mama! Minden könny a mamához vezet, mint min-