Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 52. /Keilitsné/ den ut Rómába... £12 ub Mvtál volna... előbb jutott volna eszedbe a mama... .ella: Keilitsné: Bella: Keilitsné: Bella: Keilitsné: Bella: /egyre sixva/ -indig az eszembe volt... /közeledik és térdre esik az anyja előtt./ Köszönöm..

.Es semmi színház, kérlek, nagy szcénák és minden... S ne sirj már mostan, mire jó az?... Inkáob nézz a szemembe, nyíltan és megbánással, ahogy egy rossz, könnyelmű gyermekhez illik..• /hirtelen/ Óh, drága szerencsétlen gyer mekem.../megcsókolja/ No, ne sirj...ne sirj... /rnáx enyhülte öze a/ Azéxt sirok, hogy olyan furcsa, nem igaz? Szeretnék kiugrani a bőrömből... Hát most már ne ugrálj olyan sokat... Ketten vagytok hozzá*.• De hát ugy-e, hogy olyan furcsa, olyan különös minden. ..Borzasztóan haragszom magamra, amellett, hogy borzasztóan meg vagyok hatva magamtól és soha életemben nem sirtam annyit, mint tegnap óta... lo jó...no jó... de sírással ezt már nem lehet megváltoztatni. . .Itt egy rettenetes helyzet van szánunkra, a világ előtt, az egész családunk előtt, a nagymama előtt...gondold meg, mit fog mondani a nagymama ... egy rettenetes helyzet, melyet meg kell oldani... Hallgass reám... /nyugtalanul/ mindenben a iraméra hallgatok... csak azt ne tessék kivánni, hogy a grófot ne lássam többé..