Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 3o. Keilitsné: /nagyon hevesen/ Kern, nem, nem, nem akarom megérteni ... nem akarom... nem tudlak követni a felhőkbe, az étörökléseidbe, a fantáziádba, azt már rég tudod, hogy nem tudlak...Ér. egy józan gondolkodású, reális nő vagyok,, egy anya vagyok, a ki vagy te?... egy fellengős, egy őrült! Mit tudod te, ml az egy anya, mit érez egy anya, mint szenved egy anya, mit tudod te...Csak beszéltek, csak jár a szátok, vádaskodtok, Ítélkeztek, moralizáltok: elbukott! elveszett! meg van ejtve! holott gazemberek, hát nem ti csináljátok? hét nem tőletek ered, azzal a csöpp örömmel, amit adtok, minden baj és nyomor?! Oh istenem! ...óh istenem!.... Ke Hits: /fölnevetve/ Ami baj éntőlem eredt ezen a világon és ahogy én Ítélkezem, azt még el lehet viselni... Egy fellengzős, egy őrült, igazad van... aki az emberi nyomorhoz a szivét nyújtja föl... Hogy mit tudom én? Egy anya!...csakugyan... a legszebb szó, amit az önzésre kitaláltak... De ami tul van ezen, igazán tiszta jóság s irgalom:- van-e fogalmad róla ? Nem amiért az én lányom - akárki volna, egy idegen,- de amiért egy szegény fiatal teremtés, akit elsodort az élet, meg kell, hogy szánjam, föl kell, hogy emeljem...Amit én látok s hallok ott a kerületi rendelőben...emberi vágyakról...szenvedésről,.. szerelemről! A nagyszerű szenny, amint begurul hozzám, amint zeng...szegény megcsalt leányok egy csomóban, mint a varjak.../hevesen/ Megbocaájtani! Csak ez van...megbocsájtani.../balfelé megy./