Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 14 0./ügyelő/ A karzat: Böghegyi: 3

car pia: Az ügyelő: A függöny kőt szárnya lassan egymásba omlik; Scarpla fölpattan ős kisiet ős rögtön tomboló taps hangzik föl kívülről. Ls Bella megjelent a mélyaen. kisurranva az ajtón, holtra izzadva, földúlva ős libegőn, ott tűnik föl egyedül és sápadt homloka fölött a gyémánt tlaxa fénylik. A díszlet külső falénak dőlve, remegőn s elborultan áll a diadalban:»Oh, istenem...istenem", dadogja, s ez félig még a szugf

eszeié, a szerep láza és mámora és minden, de főig a maga egyéni hisztériája is... És mlnaen ember a s Ínpadon egy egész lázas tömeg: «Brávó! Brávó!» és intim taps és Mari szalad előre és rögtön megáll a nő előtt, megmered, elbűvölve. És az ügyelő mind lázasa,

ban, amint a taps és tetszés mind hevesebb kívülről/ Tessék vii szamei ni, kéji nagysága.•• /És Böghegyi és Scarpia felé/ Tessék... /és egy nagyot fordul/ Függöny!...össze!... /és azontúl/Függöny !...ÖsszeI•..FüggönyI...Összel... Fü göny!••• Ősszel... /ks még hányszor! Tomboló taps./ /ordít/ Kójl! Xéji! /egy adott pillanatban Bellához/ Eost már csak eredj egyedül.•• /egy árnyalat keserűsé gel/ Csak rólad van szó it/BeíIához/ Tessék menni...tessék.../és megint/ Fü ;gőny!.. .Össze !.. .Függöny!... Össze! ... /s Bella szalad, hosszú szoknyáját térdig fölfogva; az egész tömeg és Höghegyi is, Scarpia is, a művésznői bokákra merednek, valami elszomjuzott és olthatatlan vonzódóssal. A tűzoltó is, egészen öntudatlan, elborul és előre néz. És az egész ház tapsol és a karzat ordit. Eauen a pillanatban Keilitsné ős a nagymama nagy bókolva megjelennek./ Mindenki, aki előub volt, odakünn, távolabb a színpadon és a színfalaknál, és Keilitsné és a nagymama AE ültMe/í kfifiscKhánál. 2. jelenet.