A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

belép a színpadra: megkapni a leányt - ez a tennivalója, a másiknak: megakadályozni abban, hogy megkapja a leányt. Tisztázták a figurák jellemét is, majdnem azt lebegne mondani, hogy Sztaniszlavszkij szellemében. A oommedia deli. arte-ban tehát rögtönözni tudtak, amikor ezek loi átgondolt, akaratukkal és céljukkal együtt jól átgondolt, figurák uj helyzetbe kerültek, * Ezt azért mondottam el, mert nagyon szeretném a színészeknek, a rendezőknek figyelmét felhívni arra, hogy mi nagyon szeretjük a rögtönzést. Hogy egy kicsit túlzásba vigyem a dolgot, én - legalább is a magam részéről mondom és nem a Szövetség nevében - nagyon szeretem az olyan színészt, aki ripacs is. /Derültség, Rendkívüli módon szeretem és azt hiszem, meg kell bocsátani a színészeknek ezt a komédiázási készségét, amit "ripacsság"-nak szokás nevezni, azért, hogy - tisztelni tuőju'k majd benne a művészt. De enélkül a komédiázási készség nélkül, enélkül a játék-készség nélkül színházat elképzelni nem lehet. Nekünk ugy kell együtt dolgoznunk, hogy ezek a komédiázások helyénvalók legyenek, de akinek nincs kedve komédiázni, aki bizonyos értelemben nem ripacs, az - ugy hiszem - unalmas ember a mi pályánkon, /Derültség/. Ezt azért szeretném elmondani, mert ilyen jó értelemben vett komédiázási kedvet találtunk a "Hazug"-ban. /HátraforduV, Ez nem véletlen hátrafordulás volt és egyetértek Horvai áLvtárssel abban, hogy Békés elvtárs egy kicsit megrendszabályozta ezt a komédiázási kedvet. Nem! Ezt csak a helyére kell tenni. S ez a rögtönzésről val° beszélgetős is azért hangzott el részemről, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a vígjátékban komédiázni kell. No de, hogyan kell komédiázni? Komolyan, Halálosan komolyan kell venni a vigjátékot. En erényt látok abban, ahogy például Csorba István, Pethes Ferenc, Solymossi lényegileg komolyan vették a szerepüket. Itt lehet az előadást továbbfejleszteni. Nekem nagyon tetszett az orvosnak egy-egy jelenete, amikor valósággal beleélte magá,t a tragédiába, a könnyei jöttek, s mi tudtunk rajta nevetni. Ez nagyon helyes ut.Én ezt mint pozitívumot szeretném még az előadással kapcsolatban felhozni. Vegyék mindig ilyen halálos komolyan azt, ha komédiát játszanak, sőt, ennél még komolyabban. S ez egyáltalán nem mond ellent annak, arait az előbb mondottam, hogy mikor ilyen komolyan vesszük azokat a problémákat, amelyek felmerülne к egy figurában, s amikor ilyen komolyan tisztázzuk annak a törekvéseit, akkor nem kell játékosoknak lenni s nem kell minden szituációban rögtönözni. Sőt, ez a kettő együtt, halálosan komoly

an-vétele a figurának, halálosan komolyan-vételc a feladatnak, mélyen komoly an-vét ele a célnak s az akaratnak és a rögtönzés: ez fogja megadni az igazi komédiát. Most még utoljára szeretnék egy szót mondani arról, ahonnan kiindultunk, az alapgondolatról. Az alapgondolattal kapcsolatban a Színházi Hét-en különböző véleményeket hallottunk. Azt mondták például, - s ez eléggé elterjedt a Miskolci és Debreceni Színház összehasonlítása kapcsán, - hogy mindkettő nagyon jó előadás volt, de hát a Debreceni Színház előadását azért kell nagyobbra értékelni, mert ez Shakespeare-hez nyúlt, nagyobb igényű feladathoz nyúlt hozzá. Szeretném, ha itt tisztáznánk valamit, ez pedig a következő.