A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

53 Révai elvtárs mondotta, hogy a szinész értékét ma az határozza meg, hogyan- alakit ja a mai szerepeket. Mi. is éppen elég klasszikust játszunk s igazán nem lehet azt mondani- hegy nem szeretjük Shakespeare-t

r Móliere-t, Goldoni-t, a klasszikusokat, De tudnunk kell, hogy ezeket a darabokat azért játsszuk,, hogy a mai embert tudjuk jobban ábrázolni, S àz elvtársakegyet fognak érteni eszel, s minden szinész is, aki magába néz., hogy milyen nehéz mai embert ábrázolni, hogy ez mennyire rávezet az igazi felada— tunkra

? az élet ismeretére, amely kötelez minket arra, hogy a mai élet kérdéseit megismerjük, ami nélkül sem klasszikust, sem mai embert nem tudunk játszani. Mindenki egyet fog érteni velem, aki mar megbukott például párttitkárban, mint én /derültség/, hogy nem olyan nagyon könnyű ezeket a mai embereket alakítani és játszani, hogy ez van olyan nehéz feladat, mint klasszikusokat játszani. Nem lehetünk olyan önteltek, hogy azt mondjuk; a mai élet embereit már olyan nagy sikerrel vittük szihpadra. Klasszikusokban m^g nagyobbak a sikereink* mint amilyen sikereink vannak a mai daraboknál. Amikor tehát az előadások műsor ra-tüz és érői, az igényeinkről beszélünk, azt hiszem, hogy ezt a téves hitet kötelességem volt eloszlatni. /Hosszantartó, nagy taps«-,/ VELENCZEI ISTVÁN: Elsőnek Horvai István bírálatáról beszélt«. Rendkívül jónak tartja, színházuk büszke az ilyen bírálatra, mert azt . magatartásukkal és munkájukkal érdemelték ki. Hiányolja a.zonban azt, hogy az értékelés és a hozzászólások az előadás pozitívumai mellett kicsit elsiklottak, örül annak, hogy a vita elvi sikon mozog, de a hozzászólóktól több konkrét se• gitséget kér arra nézve, hogy színházuk mai állásában mi a fejlődésüket előrevivő legfontosabb kérdés? Most erről a kérdésről konkréten a Hazugra térve át,egy nagyon érdekes dolgot fedeztem fel, ami a vita során nem derült ki. M"i a Hazugot nem a commedia dell, arte folytatásának akartuk rendezni. Mi ugy nyultunk hozzá, abbaç a hitben rendeztük ezt a darabot, hogy Goldoni a commedia dell

%arte stilus ellen küzdött. Tulajdonképpen Goldoni volt az- első, aki konkrét, komoly-szöveget adott a színészek kezébe és mi ennek, értelmében akartuk ezt megrendezni. Ennek köszönhető többek között-az átdolgozás саз kívül az-'is, hogy előadásunk súlyosabb, nehezebben gördülő, mint az 1935-ös Goldoni előadás volt ,amolyet egyébként nem láttam, mert akkor még nagyon fiatal voltam. Akkor nég ,nem tudtam, hogy színész- leszek. Mi a darabot, közelebb akartuk hozni a való élethez. Persze' lehet' vitatkozni rajta, hogy ez helyes-e vagy nem helyes. Abból akartunk kiindulni, hogy Goldoni tulajdonképpen szemben áll a commedia dell-arte stílusával, Mi itt biztosan komoly hibákat követtünk el, hiszen el eau ásunk is sok esetben tükrözött rögtönzéseket. Ez nem jelenti azt, hogy most a commedia deli. árte-ből egyenesen a .szocialista.-.realizmust akartuk megvalósítani, de feltétlenül érezhet &iek kellett lennie az előadáson annsk, hogy mi tulajdonképpen nem elsősorban a prizmás, könnycseppes Plorindot és a kacsalábon forgó kastélyt akartuk létrehozni. Ez a^t jelezte volna, hogy mindez a hazugság nem érdekes, az egész csak mese, nem érdemes vele foglalkozni, hiszen mi mindnyájan becsületesek vagyunk. Ezért történt, hogy a figurákat - sokkal élesebben és talán helytelenül rajzoltuk meg, mint ahogy kellett volna és igy sokkal