A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

О •-/* 6 kust is felhoznak és mondjuk, egyetlen operettet sem. Ezt nem tudom, de igy érzem, Várkonyi elvtárs azt mondotta tegnap a szegediek előadásáról szóló referátumának végén, hogy megszerette ezt a szinház-at, aggódik fejlődéséért és figyelemmel fogja kisérni, Bozóky elvtárs azt mondotta az Ukrajna sztyeppéin vitáján, hogy nagyon megható, ahogyan a miskolci pártbizottság a szinházhoz viszonylik és a szinház kérdését látja« Nagyon szeretik a színházat és mindent megtesznek érte. Őszintén meg kell vallanom, elvtársak, hogy a győri pártbizottság is nagyon szereti a sz-inházat. Mi ebben az évben közelebb kerültünk a győri közönséghez, a vaggongyári munkásokhoz és mindenkihez, mint tavalyy Ez- az általános vélemény. Mivel kevés fiatal színészünk volt idén, a győri pártbizottság felirt Budapestre, Ez szintén nagyon megható hangú levél volt, de nem tudom, hol van az eredménye. Azt irták, hogy nagyon megszerették ezt a társulatot, de orősitsék színészekben, viseljenek rá gondot és hozzanak le fiatal színészeket, mert hiány van bennük. Azután azt is mondta Major elvtárs a miskolói vitán,hogy Miskolc nagyon fontos ipari gócpont, nagyon fontos város és nagyon erős társulatának kell lennie, A

zt hiszem nem vitás, hogy Győr városa, amely az ötéves tervben hatalmas feladatokat kap, uj színházat is fog kapni, van olyan fontos hely. Major elvtárs főleg azté rt emelte ki Miskolcot és azért jutott neki az eszébe, szerintem, mert olyan nagyon szép előadást látott. De ne sikkadjon el ez a probléma akkor, amikor a Csinom Palkót látták az elvtársak és Győr városára is nagyobb figyelemmel legyenek, értünk is aggódjanak, ránk is figyeljenek és ne bukjék meg minden évben a fesztiválon a győri társulat. Erre nagyon kérem az elvtársakat, ez a győri társulat kívánsága, /Hosszantartó, ütemessé váló nagy taps,/ В E T L E N LÁSZLÓ: Kedves Elvtársak! Az idei fesztivál és az azt követő ' immáron negyednapos konferencia egyik érdekes jellemző vonása,liogy nem tárgyalt, vagy csak igen kis mértékben olyan fontos kérdést, mint a színházi zene kérdése. Tekintettel arra, hogy a Kisfaludy Szinház Csinom Palkó előadásában igen sok ilyen megvitatandó zenei problémát láttam felbukkanni, nem lesz talán felesleges, ha néhány percet áldozunk ennek a kérdésnek a megvitatására is

0 « Először röviden az általános problémákról szeretnék beszélni, Egyik ilyen probléma - azt hiszem - minden színháznál, beleértve а fővárosi színházakat és természetesen a mienket sem kivéve, a zene, illetve a zenekar és a színpad viszonya. Mi karmesterek sokszor belefelejtkezünk a zenébe és figyelmen kivül hagyjuk, hogy végeredményben elsődleges cél, hogy a közönség a színpadon éneklő művészt hallja és értse, nem pedig az, hogy az erős kísérőzene mögött sokszor furcsán hat с szájtátogatást lásson! Mi ennek a kérdésnek a megoldási módja? Én sokféle kísérletet csináltam már és ha vannak is eredményeim ezen a téren, a megoldások még nem teljesek és főleg egész színházművészetünk viszonylatában nem általánosak. Az első és alapvető hiba az, hogy zeneszerzőink az énekszámok meghangszerelésénél - és ez alól magam sem vagyok kivétel megfeledkeznek arról, hogy lényegében nem önálló zenekari produk-