A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 254 =» óiéról van szó, hanem csak kíséretről ás eltelve kompozíciójuk nagyszerűségétől, annyi hangszerelési sallangot és figurádét aggatnak rá a műre, hogy a hangszerelés vaskossága végül is elnyomja akár a legkulturáltabb és legerősebb énekhangot is, bármennyire is igyekszik a karmester a zenekart letompítani. Hát még ha nem is igyekszik, mint amilyen esetet láttam például a napokban a Fővárosi Operettszínház "Állami áruház" előadásán, ami az egyébként igen kitűnő előadáson nagyon is zavarólag hatott® Ennek a hibának elkerülésére - és ezt tapasztalatátadásnak szánom - én a zenejavitó próbáinkon nem egyszer változtattam az ilyenfajta vaskos hangszereléseken, anélkül, hogy a zeneszerzők munkájába bele akartam volna kontárkodni, kizárólag az énekszám mondanivalóját tartva szem előtt* •• ' Szükségesnek tartottam ezt a kérdést felhozni, mert a Csinom Palkó előadásában ezzel a hibával igen sok helyen találkoztunk. Ilyen volt például a II, felvonás finalettoja és a II, fölvonás finálé'ja is, A másik általános jellegű probléma a színpadi kép hangulatának és a zene hangulatának összhangba hozatala

e A Győri Szinház előadásában ezt a kérdést nem láttam teljesen megoldottnak. Például a'Csinom palkó I. felvonásbeli magánszámát egy néhány taktusnyi tárogató-azóló előzi meg, A szép esti lirai színpadi hangulatot a hirtelen dudaszöszerüen és erősen felhangzó tárogató tel josen megbontotta, annak ellenére, hogy ez a szám az előbbi hangulat halk to-ábbvitelét kívánta volna. Én például annakidején a mi Csinom Palkó előadásunkon, éppen az itt emiitett oknál fogva ezt a azólamrászt a lágyan megszólaltatható klarmnétnak adtam át, amivel sikerült a hangulati egységet megteremtenem* De az imént emiitett hibának jellegzetes példája volt még a IJ.I, felvonásban Balogh Ádám dala elején felhangzó melodráma zenének túlságosan erőteljes felhangzása, holott itt is az- egészhangulat végeredményben pianissimot kiván. A harmadik és egyben xitolsó kérdés a zeneszámok dinamikai színezése és az előirt tempókhoz- való sz-ígoru ragaszkodás, A Kisfaludy Szinház karmestere - azt' hiszem - teljes egészében ragaszkodott a zeneszerző által megadott tempókhoz és dinamikai utasításokhoz* Ezáltal az egyes számok g?;akran monotonná váltak, illetve ledaráltakna

к hatottak, mint például a Csinomok belépő jevagy az I. felvonásbeli teroett, avagy a II, felvonás el ső képének kvintettje, Véleményem szerint a zeneszerzők müveikben nem adhatnak a legapróbb részletekre kiterjedő dinamikai vagy tçmpóbeli utasításokat, s ezért van szükség a karmesterek bátor és kezdeményező egyéniségére, hogy a zensszerző mondanivalóját a szin pad követelményeivel összhangba hozva, helyese tolmácsolják. Mindez-en hibák ellenére meg kell állapítani, hogy a Győri Szinház zenekara, amelyet erre az- ünnepi alkalomra 24 tagról 5o tagra egészítettek ki, Zakariás Gábor kartárs vezetésével igen jó munkát végzett. Különösen egységesek ёз jól hangzóak voltak a közz-enék és az előz-eno, - persze nemcsak azért 9 inert azokon a helyeken a zene: nem zavarta az énekeseket, de elsősorban azért, mert nagyon szépen és hiven tükrözte vissza ennek a zenének minden szépségét.