A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

Mikor.elmondtam Csinádi elvtársnak megfigyelésemet a os^k jelenettel kapcsolatban, azt felelte: mondjam meg neki, hogyan lehet egy irreális színpadi helyzetet reálisan eljátszani? Szerinte ugyanis az a tény, hogy Balogh Adám és Zsuzsika ebben a szituációban hosszú duettet énekel, olyan irreális, hogy a duett után csak eszel .a mókás fordulattal tudott újra "visszakapcsolni", a "reális" szinpadi cselekményre* Véleményem szerint itt ismét az operett-realizmus helytelen értelmezéséről, illetőleg a műfaj sajátosságainak félreértéséről van szó. Az operettben a zene, az ének olyan, mint a mesében az egyszeri szerelmes, aki fához kötözte az időt, hogy megálljon az élet a földön, mig ő a kedvesével ölelkezik» így válik időtlenné minden az operett-szinpadon, ha az érzések zenében szólalnak meg, mert kifejezésükre kevés már a szó, Ha akarom, egy óra telik el közben, ha akarom, csak egy pillanat. Kát ember összenézett és a közönség felfogta, mit éreztek ez alatt az egyetlen másodperc alatt - néha csak ennyi egy duett időtartama a szinpad időmértéke szerint. Éppen ezért, aki ezeket a pillanatokat nem annak tekinti, amik valójában: a lélek zenei tükröződéseinek és naturalista módon próbálja őket külső akcióba ágyazni, magyarázgatni, az félreismeri a műfaj legsajátosabb realista kifejezési eszközeit,. Szeretnék sokat vitatkozni a győri sz-inház rendezőivel ezekről a kérdésekről, mert szeretném meggyőzni őket. De félek, hogy a színészek ugyanazzal a szemrehányással illetnek majd,mint más előadókat, hogy elméleti kérdéseket feszegetek munkájuk elemzése helyett. Bár meggyőződésem, hogy az б munkájuk eredményes, vagy -eredménytelen volta szorosan összefügg ezeknek az általános elvi kérdéseknek tisztázott vagy tisztázatlan voltával*,. Ezért kellett róluk ilyen sokat beszélnem,'. '; • • • .'.' . - • • - r • - '-Г-' v-.. ;v

v • ' 'j ;

; Viszontamikor most vég ig'gp'hÓc^om

: mind azt, amit a. rendezésről mondtam, ugy látom.,,fhogy beszámölőmhan az alapvető,- hely telén hozzáállás következményeinek felsorolása., közben túlburjánzottak-a negatívumok» Ez helytelen, mert".vannak-,komoly értékek is a fiatal rendező munkájában

a Jgy. első'sqrbári''ó.ramatvir^iai vonalon . voltak - tévedései mellett « igdh lie-lyés 'kezdeményezesei. Például az, hogy elfogadhatóbbá próbálta tenni a második felvonás fináléjának valószínűtlen cselekményét, A problémát" megoldania nem éikerült, a finálé az uj formában is zavaros, de Csinádi jó nyomon indult el. A darab szerzői jól tennék,:ha ötletét elfogadva,'gondosan kijavitanák a II

0 felvonás végét, amely nem méltó a darabhoz Kitűnő ötlet az is, hogy az utolsó képet a vár fokára helyezte át éa ie játszat ja a csata befejezését e Azt már kevésbbé helyeslem, hogy "kinyitotta

1' a szöveg összes operaházi húzásait, . Ezáltal sok fellengzős szólam került az előadásba, ami különösen a II, felvonás végén - Bottyán szövegében - bántóan és szinte groteszkül hat. Az ügyes dramaturgiai munkán tul a rendező javára koll irni néhány csoportos jelenet eleven megoldását, &s javára kell irni^hogy egyáltalán bele merte vágni fejszéjét 6bbe a nagy fába - még ha kicsit ki. is csorbult a fejsze élo. Nem csekély nehézségekkel kellett megküzdenie a fiatal rendezőnek! Kétheti szinpadi próbával kihozni ilyen nehéz müvet - ez valóban rendkívüli feladat! Különösen, ha meggondoljuk, hogy prózai szinészeket kellett