A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 244" Felhozok erre egy-két kiragadott példát» Az- I. felvonásban a Csinomok pisztolyt fognak Vak Botytyánra, mert Kohári grófnak nézik. Bottyán beszállítja kuruc vitézeit, akik be özönlenek és indulat énekelnek. Mi történik ez alatt a szinpadon? Elől, oldalt áll a két meghökkent Csinom, pisztollyal kezében, mialatt a kurucok végigéneklik az indulót és Bottyán köztük járkálva, ölelgeti:, hátbaveregeti /operai műszóval élve: "tapenolja"/ őket. /Derültség/, Jellemző példa arra, mikor a rendező а feltételezett körülményeket még csak meg sem kisérli komolyan venni. Miért hivjja be Bottyán a kurucokat? Semmi esetre sem azért, hogy tapenolhassa ők6t * hanem, hogy lefegyverezzék a két legényt, Igen ás akkor miért nem fegyverzik le őket? Miért nem kapja ol legalább

7 két-két kuruc kétfelől a legényeket, miért nem fogják le őket с Hiszen Bottyán még mindig nem tudja, kicsodák a legények - betyárok is lehetnének - és az a két pisztoly a kezükbon e pillanatban semmivel se vcszélytclenebb, mint amilyen a kurucok belépése előtt volt. Miért nem ügyelt tehát többé Bottyán a pisztolyokra, miért nem törődnek velük a kurucok .sem? Nyilván > mert a rendező megsúgta ne ki kJ hogy nem ér a nevük, hiszen operettet, játszanaki /Dehültség./ Hasonló példa: második felvonásban Balogh Ádám és a Csinomok belopódznak a várba. Ádám összetalálkozik kedvesével, Zsuzsikával. Szép szerelmi duettet énekelnek. Ez alatt a Csinomok betörnek a téka-szobába, megtalálják, magukhoz veszik a vár védelmi tervét és visszasietnek vele Ádámhoz. Bppen ekkor nyitnak be lóhalálában, mikor a szerelmesek a duett után csókolódznak. Mire nagy tapintatosan, lábujjhegyen visszavonulnak, majd köhécselve nyitnak be ismét, hogy a szerelmespár szétrebbenhessen. Vagyis ugy viselkednek, mintha jól nevelt látogatók volnának egy polgári vigjáték szalonj'ban, nem pedig vakmerő hírszerzők egy ellenséges várban. Egyszerűen elfelejtik, hogy mit akarnak, miért jöttek ebbe a várba: nem azért, hogy összehozzák Ádámot a menyasszonyával, hanem, hogy életveszélyes körülmények közt megszerezzék a védelmi tervet. Egy öncélú, mókás ötlet kedvéért felrúgják a szituációt és elárulják, hogy nem a téka-szobából jöttek be, feszült és felindult lelkiállapotban, hanem bal 2-ről, mert az ügyelő beküldte őket. Miért emeltem ki ezt a két példát? Nemcsak azért,mert jellemzők a győri szinház előadására, amelyben az- üres teatralitás számos hasonló példáit láthattuk, hanem mert ilyenféle hibák úgyszólván minden operett-előadásban felbukkannak, mint a régi operettjátszás rossz, makacs csökovényei. Felbukkannak, hol kisebb, hol nagyobb számban a Fővárosi Operett Szinház előadásaiban is. Az a munka, amelyet a színházban folytatunk, elsősorban azok ellen a csökevények ellen irányuló harc. SZÍVÓS, állandó, naponta megujuló harc a mult kísérteteivei, a jövő igaz, reális operettjátszásáért. Tudatos harc - és ezt azért hangsúlyozom ilyen erősen, mert a győri szinház előadása ellen nem az a fő kifogásom, hogy sok benne az ilyen múltbeli teátrális csöke vény, hanem, hogy a rendező, a szinház részben bevallottan, részben be nem val lot tan ugy tekinti ezeket a csöke-vényeket, mint a zenés műfaj elmaradhatatlan velejáróit és nem harcol ellenük elég elszántan, elég elvszerüen.