A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 194 =» Én tudom, sejtem, hogy mi vihette itt például félre a rendezőt, vagy a szinéœt, amkor ezt a monológot annyira széttördelte. Sztanyiszlavszkij rendezői példányában van egy instrukció, amelyet talán nem jól értelmeznek. Sztanyiszlavszkij azt mondja a színésznek: "Ha nem tudja átélni a hadi élettől való búcsúzás fájdalmasságát, mint olyan ember, aki talán soha nem volt katona, vagy eset leg ha volt, nem szeretett katona lenni, gondoljon arra, hogy ha saját pályájától kellene megválnia, ha soha többé nem hallaná az ügyelő jelzését, ha soha többé nem állhatna oda egy premier lázában a sugólyuk elé, meghajolni a közönság előtt, stb. ezekre a színházi apró emlékekre, élményekre gondoljon, amikor felsorolja a hadi élet itt felsorolt emlékeit és ezzel az érzéssel megtöltve élje át a szöveget." Itt a szinész átélten mondta a szöveget kétségkívül, de olyan sok időt kellett neki külön az egyes részekre, az ágyukra, a horkantó ménekre, döbbentő dobokra, stb. fordítania, hogy széttörte a szöveget,és megszűnt a szövegnek ez a jellegzetesen shakespeare-i Niagarája, amit én fájlalok. Hozzá kell tennem, hogy ezek voltak a ritkább pontjai a szövegmondásnak, mert általában valóban nagyon szépen érvényesült a szöveg költőisege és Shakespeare költői ereje ebben a játék ban. Amit elmondtam, az nem ünneprontás akart lenni, csak segítség a kitűnő előadásnak még kitünőbbé tételére. /Nagy taps./ SOLTI BERTALAN: Elvtársak ! A még rövidebb hozzászólások folyamatát akarom megnyitni /Derültség/, nem azért, mintha Mészöly elvtárs hozzászólása nem lett volna számomra és mindannyiunk számára is nagyon érdekes és nagyon tanulságos. Elsősorban Both elvtársnak kell megköszönnöm, hogy csak két hibát talált ebb n az alakításban, de fel kell világositanom róla,hogy van ebben az alakításban több is. Vámos elvtárs nagyon helyesen mutatott rá az első felvonás második képének teljesen megoldatlan részeire, amelyek - el kell itt mondanom - illusztrációk. Amikor

#az illusztrációról bes.élek, akkor meg kell mondanom, hogy az én színészi működésemben egy kis hiba volt, - és most már el merem mondani, hogy volt ~ az átélés kérdésével. Ez az az első szerep, ahol, ha íehet ezt százalékban kifejezni, akkor nyolcvan százalékban sikerült ezt a hibát levetkőzni. Ehhez rengeteg segítség kell, segítség kell a partnerek részéről, az együttes részéről, s ezért innen szeretnék köszönetet mondani Bicskei elvtárs nak, Pogarasi elvtársnőnek, Téri elvtársnak és főleg a rendezésnek hogy ezen a sze

hepen keresztül lehetőséget adtak arra, hogy az átélést olyan fokban tudjam a közönség elé vinni, mint ahogy ezt a Brabantioban nagyrészt sikerült. A továbbiakbaq szeretnék ezy kicsit vitába szállni Bicskei elvtárssal

c Bicskei elvtársnak igaza van abban, hogy helyes módszer az, ha az ember a színpadon rakja össze a figurát, a szöveggel keveri. Ö helytelennek tartja, hogy a szinész a rendelkező-próbára megtanulja a szerepét. Igaza van, de nem ebben a harci stádiumban. S itt Lendvai elvtársnak kell igazat adnom. Ehhez el