A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 12 - . Florindp - Tcmcs egész- játéka végig a hamis beállítások sorozata. Hozhatnék még példákat, mert az egész előadás azt tükrözi; hogy a ^stílusegység". megteremtése érdekében a színészi egyéniség aláveti magát a rendező agyának-és szivének, megszűnik az önálló alkotás és létrejön a bábszínház. A színészek nem tudnak szabadon komédiázni. Sokkal bővebb vérű komédiások voltak a színpadon, mint amilyen bővérű komédiát láttunk tőlük, sokkal vidámabb Goldoni darabja, mint amennyit szívből tudtunk kacagni az előadáson; Ez а hamis kapcsolatok színháza. A kapcsolatokat a rendezői játékok, ritmusváltások és egyebek határozták meg a színészek közti valódi emberi kapcsolatok helyett. A második kérdés a rendezői munka és Sztahyiazlavszkij módszere, A fentiek miatt sem nagyon lehet eir.ől beszélni, holott a rendező a legnagyobb igyekezettel arra törekedett, hogy Sztanyiszlavszkij módszerrel dolgozzék. Ez kitűnt az előadásból, láthattuk és a rendezővel való beszélgetés során is meggyőződtem erről. Mig a tavalyi Liliomfi-előadásban -'azért beszélek erről,mert nagyrészt ezek a színészek.játszották - szabadon ripacskodtak a szinészek és ez bizonyos fokig jó, igen nagy mértékben nem volt jó, hogy most négy fal közé szorultak, ami egyáltalán nem felel meg egy Goldoni-vigjáték stílusának. Igy leszürkitettek egy sor, különben kitűnő, alkotó színészt, A rpndező nem a színészek alkotó erejére bizta a munkát, ez az egyik dolog. A másik az, hogy a cselekvés fővonalát felaprózta az egyes jeleneteken belül, ezer darabra bontotta és eltért az egész- előretörő vonaltól, nem tudta elválasztani a mellékeset a fontostól. Erre számtalan példát hozhatok; Például az első felvonás Lelio-Rosaure jelenete, amikor arról van az-ó, hogy ki kell találnia Lelionak, vájjon Rosaura, vagy Beatrice áll-e ott. Ezt Goldoni bagyon tehetségesen igy irta meg, hogy Lelio felkiált; "most segits szerencse, ez Rosaura", Ez a vígjáték. Behunyt szemmel választ, fej vagy irás. Az átdolgozásban az áll, hogy "most légy okos Domokos, Bea, Rosaural", Ezzel az átdolgozó eltévesztette a vígjátékot, még egy-, konfliktust akart és igy meg is halt a vígjáték, meghalt Lelio jelleme, meghalt a pillanatnyi humor, hogy sikerült neki és meghalt ebben a pillanatban minden, ami a jelenetet jellemezte. Vagy; Lelio és Rosaura jelenete alatt Columbina és Arlecchino viselkedése. Nem nevethetünk Leliö és Roaaura jelenetén, nem csodálhatjuk Leliot, nem nézhetjük* hogyan ugrik be Rosaura, hanem oda kell figyelni, hogyan ül Ar— lécchino ölében Columbina, Szétaprózza a jelenetet a sok beleirt szöveg is, ami nincs benne Goldoniban, pl. ahogy Columbina azt mondja, "hagyjon engem, ne piszkáljon", ahogy Arlecchino mondja; "cicuskám", ahogyan kiszaladgálnak, mindenfélét csinálnak. A Lelio-Ottavio jelenetben, amikor Lelio elmeséli kalandját, Qttaviot féltékennyé teszi, szintén ezt az elaprózást látjuk, Ottavio csak akkor válik féltékennyé, amikor megtudja, hogy a két leányról lehet szó. Ilyen Pantalone játéka fia felismerése előtt, köhög, mielőtt odamenne hozzá. Ez szükségtelen; Ilyen a cukor játék a második képben. Ez is szükségtelen, ezzel a jellemzés széttördelődik, megáll. Az orvos és Ottavio jelenete az első felvonásban a sok mozgás miatt agyontöredezett. A felvonás végéhez közeledik, gyor-