A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

v 11 ­Milyen módszernek lehet ez az- eredménye? A rendezői dik­tatúrának. Meg kell mondani, hogy bár ezt az elvet teljesen hely­telenítem, ebben az esetben két ok is elfogádhatóvá teszi bizonyos mértékig. Az első az, hogy ilyen nagy vállalkozást 17 nap alatt hoztak ki, A második, hogy. az egyes szereplőkkel, főleg a gyenge női gárdával nem lehetett mást csinálni, mint beállítani. Világo­san tükröződik ez a rendezői diktatúra a színészi játékon«, Renge­teg példát hozhatnék fel, Igy például az első felvonásban a "Lá­nyok az erkélyen" jelenetet, ahogy végighallgatják a szerenádot, majd utána suttognak. Ilyan Columbina megjelenése az erkélyen 0 Le -kell szegdzni, hogy ez a megoldás, amellett, hogy a szinész-ek шэ ­hacníkusan végrehajtották a rendezői elképzeléseket, kifejezetten naturalizmus. Teljesen- szükségtelen, hogy lássuk, Columbina milyen célból, hogyan hivja ki a másikat, mit beszél a két nő a A két nő álljon ott az erkélyen és élvezze az előadást, de ne zavarja a lenti játékot, A lányok önmagukat kritizálják az erkélyen. A ké­nyeskedő hajlongások jobbra-balra, a selypegések, szintén nincse­nek benne az- eredetiben. Le guggolás a Lelioval való jelenetben tel jesen erőltetett. Ha a színész csak egy kissé akaratának birtoká­ban van, világos,.hogy amikor-a szerelme hozzá beszél, nem guggol le az oszlop mögé! Ugyanide tartoznak a suttogások, majd a virág­ledobás. a végén. Ezek beállított jelenetek, amelyek egy rendezői felfogást tükröznek és amelyekhez a színészi alkotásnak köze nincs De látszik ez a darab le'gjobb alakitóinál is, például Pethes kime­netele a.Lelioval való találkozás után, ahol nyilvánvalóan azt az instrukciót kapta, hogy az utolsó mondatnál a színész- egészen jöj­jön ki a sodrából, magánkívül legyen és ezt fokozza a végsőkig. Ebből egy teljesen bábszerü, embertelen, eltúlzott instrukcíóvég­'rehajtás lett. Vagy: az ágy alá mászás. Pethes nagy jelenetében e­gészen normálisan viselkedik a jelenét végéig, egyszer csak oda­megy 'az . ágyhoz és alájamászik. Ha a vígjátéki szituációt és a fi­gura jelleméből fakadó- cselekvéseket a színész komolyan átgondol­ja, ilyen nem fordul elő. /Derültség/. .Solympsi horgászbottal jön és mindenhová beleteszi, a kútba is. /Derültség/. Ez egyáltalán nincs összefüggésben a-jelenettel. Ha a szinészne к van mondaniva­lója a szerepében, akkor ezt nem teszi. Vagy; a CoTumbihával való jelenet, amikor Arlecchino és Columbina kiszalad, ma jd. Arlecchino ölébe ülteti Columbinát. Ha a szituációt komolyabban megbeszélik a színészekkel, akkor itt világossá válik, hogy ez Lelio és Rosau­i»a főjelenete és eszerint kell elhelyezni a színészeket. Itt Le­lio és Rosaura a lényeges, a közönség rájuk kíváncsi, de Arlecchi­no 'és Columbina felesleges játékokkal elvonják róluk a figyelmet. Egyébként biztos vagyok benne, hogy Solymo.ssi ezekkel a játékokkal nem értett egyet. Nagyon feltűnt Csorba görcsös játéka. Csorba szája az # egész előadás alatt vonaglott.. Közelről láttaa.Erőlködés volt az 'egész figura, nem volt ember egy pillanatig sem. Az- első felvonás végén az- erkélyre való felszaladás elképzelhetetlen, Rendezőileg sem volt ez helyes, mert ez.zel elnyújtotta a felvonásvéget. Elkép­zelhotetlen a második felvonásban a függöby mögötti játéka Otta­vió'val, Ha Csorbának van egy kis önálló véleménye, ezt nem csinál­ja. Hol látják egymást a függönytől, hol nem látják, ugrálnak c*ak éppen kapcsolat, nincs közöttük egy percre sem. Vagy például Csor­ba menekülése, amikor látja, hogy Rosaure és Florindo rosszul lett Ezek mind olyan rendezői trükkök, amelyek a rendezői diktatúra eredményeképpen jöhetnek létre akkor, ha a színész nem gondolja át a szerepét.

Next

/
Thumbnails
Contents