Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 68 к A báró: Andersen : A báró: Andersen: A báró: Andersen: A báró: Magda: Andersen : Magda: Andersen: Magda: Andersen: Magda: к /legyint a kezével/ Kedves Andersen, magának harminc esztendeje volt az életre s most jut eszébe, hogy élni akar? De hiszen az élet könyörtelen és azt mondja, hogy egy férfi, aki lefelé jön a hegyről és egy asz3zony, aki fölfelé megy a hegyre: nem lehetnek útitársak, Van bölcs öregség és van bolond öregség s ugy látszik, azok bolondulnak meg öreg korukra, akik fiatal korukban túlságosan bölcsek voltak. De ecetből sohasem lehet must, akárhogy forralják is... De én szeretem Magdát és Magda szeret angemü... Azt hiszi?! /Hosszasan ránéz./ Akkor hát be sem várom Zsembery kisasszonyt. Úgysem tudnék mit mondani neki.... Gratulálni mindkettőjüknek akkor fogok, ha majd vége lesz ennek a bolodnságnak..• Mi?! Ha majd vége lesz!... Ha majd azt a lapot ki fogja tépni az Elzevirből... Azt a lapot, amely nem belévaló.... /közbevág/ Báró ur.... Isten vele, Andersen.•• A viszontlátásra. /Andersen szólni sem tud, annyira/meg van dermedve a báró jeges szavaitól. A báró elmegy. Botja kopogását még akkor is hallani, amikor az ajtóban van. Andersen leül a pult előtti székre, fejét a tenyerébe hajtja s Így ül mozdulatlanul, amig csak meg nem nyilik az ajtó. Magda belép./ /kedvesen, kissé szomorúan/ Jónapot, János. /felugrik a székről, lerázza magáról egész levertségét/ Jónapot, kedves Magda. Elkéstem, ugy-e? /boldogan/ Oh dehogy, de persze én olyan nehezen vártam. Hosszú volt a délután maga nélkül. Elintézett mindent? Igen, hogyne. Gyámapját is értesítette? Hogyne, egynagyon hosszú levélben. 4