Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868
Andersen : Magda: Andersen : Magda: Andersen : Magda: Andersen : Magda: Andersen : Magda: Andersen : Magda: Andersen: Magda: Andersen: - 69 - * /hálásan/ Köszönöm, köszönöm. De maga már nagyon éhes lehet, János. Menjen szép nyugodtan ozsonálni és olvassa el az esti lapokat, ahogy szokta. Higyje meg, én szivesebben maradok itt a boltban. Hogyisne! Amit huszonegy év óta megszokott..» De most - olyan változás előtt állok, hogy nemsokára talán - minden régi szokásommal felhagyok. Mire gondol? Ne higyje ám, hogy én be akarom zárni magát ebbe a szomorú kalitkába. Hiszen én eddig sem a boltból éltem... Van vagyonom, igen jelentékeny vagyonom, amelyet sohasem fogyasztottam el s amely egyre csak gyarapodott. Jóléttel, sőt luxussal vehetem körül, ha akarja... Utazni fogunk, - sokat utazni... És mi lesz a bolttal? A bolttal?... A bolt! A bolt! /Szenvedéllyel./ En magát akarom, nem a boltot. /küzd a könnyeivel/ János!... Bántja valami! Amit titkol előttem? Amit nem akar megmondani? — —— — /furcsa mosollyal/ Oh Istenem!.Ami engem bánt, azt most igazán nem mondhatom meg... Majd egyszer, - később, - amikor már tul leszek rajta... Nem faggatom. Én csak minden gondolatát szeretném kitalálni, hogy teljesithessem. Maga igazán a legjobb, - a legjobb - ember a világon... De most már igazán menjen... Megyek, megyek! /Megfogja Magda kezét és hosszan megcsókolja, aztán megindul, de az ajtóban visszafordul és megint előrejön./ Hogy el ne felejtsem, ha Péteryné idejönne, tartóztassa itt, amig visszajövök. Ma reggel egy nagyon szigorú levelet Írtam neki. Utóvégre is egy férfi nem arra való, hogy orránál fogva vezessék és folyton hazudjanak neki.... Hát nem igaz?
