Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- lo Juliette

: Rikárd: Juliette

: Rikárd: Jani: Juliette: Rikárd: A hölgy: No nem egészen. S az ügyvédbarátja is nőtlen? /csodálkozva/ Ő is. Andersen úrról pedig azt hiszik, hogy nőtlen. Természetesen, hogy a kisasszonyok beállnak s hat heti sikertelen próbálkozás után jobb hely után néznek. Ez még sohasem jutott eszébe? Megvallom, - soha. /jön, hozza a virágvázát./ Ezeket a szép orgonákat itt hagyjuk. /Rikárd a Biedermeier-asztalról fölveszi az üveg vizet, tölt a vázába, amelyben a hölgy szakértő kézzel helyezi el az orgonákat./ Amig Andersen ur elolvassa a külföldi újságokat, addig mi három üzletben is megfordulhatunk, - aztán visszajövünk. Mit mondjak Andersen urnák, ki kereste? /rejtélyesen/ Csak annyit mondjon neki, hogy egy jó ismerőse volt itt, akit már nagyon régóta nem látott:. A viszontlátásra, kedves tanár ur! /Melegen kezet ráz Rikárddal, aki viszont félszegül nyújtja kezét Janinak. A hölgy Janival együtt távozik. Rikárd megint a pápaszeme után nyul és visszatér munkájához. Csakhogy, - mily változás néhány rövidke perc alatt, - a munka már nem eseik olyan jól neki, \ mint az imént. Odamegy a kis Biedermeier-asztalhoz, felveszi a vázát, mély lélekzettel szivja be az orgonák illatát s a vázát aztán sóhajtva teszi vissza az asztalra. Megint a pápaszem után nyul, de csak forgatja az ujjai közt s nem illeszti orrára. Az ajtó mos nagy robajjal nyilik meg s beomlik rajta egy nagyon izgatott úriember. Az egész alak olyan, mint egy múmia, aki modern ruhában jár s akinek divatos szabója és borbélya van. Sárgás bőre, amely teljesen egyforma az arcán és a kezefején, a vérkeringésnek vagy indulatrezgésnek semmi jelét vagy nyomát nem mutatja. A sárgás arcbőr, meg a fehér haj és fehér bajusz ellentéte még élettelenebbnek tünteti fel