Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 11 Az ur ; Rikárd: A báró: Rikárd: A báró: Rikárd: A báró: Rikárd: A báró: Rikárd: A báró: Rikárd: az arcot, de nyugtalan szeme, hadaró beszéde, gyors, néha szinte szertelen mozgása igen intenziv idegéletre vallanak. Előkelősége, eleganciája, modora, minden furcsasága mellett is nagyúri származásra mutat./ Jóestét, jóestét, jóestét! Jóestét, báró ur! /Kilép az Íróasztal mögül s a báró felé tart./ Miért olyan izgatott, báró ur? /hirtelen megáll, orrával a levegőt szivja/ Oda vagyok,' barátom, oda vagyok! Az egész Muzeum-körut csupa orgonaszag, mintha Kossuth Lajost temetnék, vagy Rákóczi hamvait szállítanák haza. Az ember majd megfullad. No tessék! Már ide is behatolt a virágszag. Igazán rémítő! Báró ur, ez nem külső, ez belső virágillat. /Fölveszi az asztalkáról a vázát és mutatja./ Vigye, vigye, vigye! Báró ur nem szereti a virágokat? Utálom! A virág a hervadás, - az elmúlás, - a rothadás. Amit az emberek illatnak neveznek, az a virágok haldoklása. Mutatok én mindjárt valamit, ami nem hervad, ami nem rothad, aminek a levelei nem hullanak le... /fejcsóválva félreteszi, de előbb megszagolja az orgonákat/ /leül a baloldali pult mellett arra a székre,,amelyen előbb Jani ült/ Ide nézzen! /Kihúz a zsebéből egy kis csomagot. Óvatosan lefejti róla a selyempapirt, aztán egy másodikat, egy harmadikat, végül egy negyediket, amely alól bőrbe kötött könyvecske kerül elő. Szinte szerelmesen fogja két ujja közé, ugy nyújtja Rikárdnak, aki ugyanolyan óvatosan veszi át s föltett pápaszemén keresztül vizsgálja./ /meglepetten/ Egy Elzevir! Elzevir! Elzevir! De milyen Elzevir! /olvassa a címlapot/ Quinti Horatii Flacci Poemata, Amstelodami apud Danielem Elzevirium, 1676-ból. Gyönyörűi