Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867
- 28 Andersen: Juliette : Andersen: Juliette : Andersen: Juliette : Andersen: Juliette : Andersen: Juliette Andersen : Juliette : Andersen: Juliette : Mindennap várta? És hiába. Engem pedig az egyik kérőm, Pétery, nagyon ostromolt, a szüleim nógattak, hiszen emlékezhetik, Pétery kitűnő parti volt, - több, mint háromezer hold, - én hát egy napon föltettem magamban, hogy kiugratom a nyulat a bokorból: beállitottam a könyvesboltba és azt mondtam magának, hogy menyasszony vagyok. Nem volt igaz? Hazugság volt. És maga elhitte? El!... És _ és feleségül jött volna hozzám? Hogyne, - ha megkért voéna. Ha tudom, hogy szerelmes belém, én is megkérhettem volna magát, de hát ezt nem tudtam. Maga aztán eltűnt a városból s Pétery nekem ugy adta elő, hogy a menyasszonyához ment vissza. És maga elhitte? Hogyne! Én igy okoskodtam: maga bizonyosan szerelmes volt belém, de kötötte a régi igéret s azért volt velem szemben olyan tartózkodó s azért nem mert nyilatkozni. Ez még szimpatikusabbá tette magát az én szememben. Hát ezért! Ezért? /Kis szünet után./ De Pétery, hogyan tudta, hogy maga érdeklődik irántam? No hallja! Azt hiszi, hogy vidéki városban, ha egy fiatal leány minden másodnap bejár egy könyvesboltba, nem minden ember azt gondolja, hogy nem a könyvek, hanem a könyvek valamelyik gazdája iránt érdeklődik? Istenem! Istenem! /Fejét tenyrébe hajtva; szünet./ /más hangon/ Edes, jó barátom. Maga most bizonyosan azt hiszi, hogy tragédia volt, ami akkor történt, vagy nem történt?.... Hát nem az volt? Nem, - vagy legalább is nem az volt a tragédia. Én férjhez mentem, - szivemben a maga képével, - jó feleség, jó anya vált belőlem, - s jól éltem az urammal. Magáinak is meg kellett volna házasodnia s az a tragédia, hogy nem tette. Hátat fordított az életnek,
