Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867
- 29 /Juliette/: Andersen: Juliette : Andersen: Juliette : begubózott a könyveibe, ápolta az emlékemet, megöregedett vele s igy nem is vehette észre, amit ebben a pillanatban tisztán és világosan látok, hogy jól járt, amikor nem vett engem feleségül. Jól jártam?! Tréfál? Komolyan beszélek, ami elég ritkán esik meg velem. Akárhogy vonzódtunk is egymáshoz - nem voltunk egymáshoz valók. Maga el tudott temetkezni a könyvek közé, el tudott bújni egy boltban, el tudta hitetni magával, hogy rajtam kivül nincs no a világon. Én más vagyok. Maga az imént nagyon megbotránkozott rajtam, - ne is tagadja, látom az arcán , - szörnyen megbotránkozott, mert Janit az öcsémnek adom ki. Látja, édes barátom, nekem az élet mindig ilyeneket sugall. Alig, hogy özvegyen maradtam, odahaza máris egész tucat pályázó jelentkezett, ami nem lett volna baj, sőt ellenkezőleg, - csakhogy valamennyien 55 és 79 között voltak. Odahaza az emberek kiszámították az ujjukon, hogy hány éves vagyok. A fia húszéves, - mondják, - igy legjobb esetben huszonegy évvel ezelőtt ment férjhez. Akkor sem volt már 16 éves fruska, igy hát legalább is negyven éves, ha nem több. Hogy még mindig szép és fiatal! Bizonyosan festi a haját, - az arcát, - a körmét. A fogsora is gyanús. Szóval: Otthon mindenáron öregasszonyt akarnak csinálni belőlem, én pedig nem tűröm, hogy erőszakkal öregitsenek. Idefönn Jani az öcsém és én annyi idős vagyok, amennyinek látszom... És maga sem öreg, akármit is csinál. Csak erőszakkal megöregitette magát. Rázza le magáról ezt a hazug öregséget. Kezdje ott, ahol abbahagyta. Tudja mit, én jóváteszem, amit vétettem maga ellen: megházasitom. /hátrahőköl/ Mi? Szerzek egy magához való, kedves, jó feleséget.
