Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867
- 25 /Kálmán/: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: Juliette: Andersen: Juliette: Andersen: Itt ma este megbuktam. /Rikárdhoz./ De Gutenberg mester is alaposan megbukott. /Andersenhez./ Nem tehetek róla, visszamosolygott. /Elrobog, szünet./ Megyek vacsorálni. Dél óta egy falatot sem ettem. /Elmegy az álló Íróasztaltól, kalapját veszi./ Nagyon uri leánynak látszott. Mintha nem is leány lett volna, hanem tünemény. Soha ilyet nem láttam, /észbekapva/ Eredj vacsorázni. Dél óta egy falatot sem ettél. Ne jöjjek vissza érted? Zárás után sétálunk egyet, aztán hazakisérlek. Ma olyan mozgalmas napunk volt, jól fog esni egy kis beszélgetés. Nagyon jó lesz, Gyere vissza. /Rikárd indul./ Mondd csak, te elhiszed, hogy visszamosolygott Kálmánra? Kizárt dolog! Azaz, hogy talán zavarában. Én mindig mosolygok, ha zavarban vagyok. Meglehet. /Kis szünet./ /eszébe jut egyszerre, hogy neki mennie kell/ Hát a viszontlátásra! Szervusz! /Andersen átment az álló-iróasztalhoz s nagyitóval kezd nézegetni egy nagyon apróbetüs könyvet. Rikárd az ajtóhoz érve, szembetalálja magát az orgonás hölggyel, szólni akar, de a hölgy leinti. Rikárd elmegy, a hölgy nagyon csöndesen jön be, hátraint Janinak, aki ezúttal is vele jött s aki nesztelenül teszi be maga után az ajtót. Juliette előrejön s megáll az Íróasztal előtt. Nézi a könyvébe teljesen elmerült Andersent, aztán halk, dallamos hangon megszólal./ Andersen ur!..,. /fölkapja a fejét, merően néz Juliettre, nem hisz a szemének. /Szünet után, mosolyogva/ Nem ismer? /még nem fcért magához álmélkodásából/ Nem... nem lehet... Ismerem... Tu d om... De hiszen e 2 lehetetlen!... j ullette ?,
