Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 24 Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen

: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen

: Rikárd: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Rikárd: Kálmán: Rikárd: Kálmán: Hogyisne! Nem mosolygott vissza? Nem hát! Ha te jobban tudod, beszéld el te, hogyan történt. Azt könnyű elképzelni. Ha nem mosolyog vissza, nem is követtem volna. Különben sem tizenhat esztendős. Sőt. Mi az, hogy sőt? Hogy legalább huszonhat esztendős. Miért nem negyven? Esetleg huszonnyolc. Legjobb esetben huszonöt. Erre mérget vehetsz. /konokul/ Nem mosolygott vissza. Öregem, - /Megfogja a pulzusát./ tavaszi láz, a kései szerelem bacillusa. Ma este nyitják meg a Párisi Mulatót. Gyere velem. Az ördögöt csak Belzebubbal lehet kihajtani. Megőrültél? /Rikárd belép, mind a ketten elhallgatnak./ Eltűnt! /Még mindig nem tud magához térni./ Mint Puck Szent Iván éjszakáján. /Kálmánhoz/ Ha te nem volnál itt, bizonyosan visszajönne. Ha én nem volnék itt, be sem jött volna. /Andersenhez./ Gyere velem, nem bánod meg. /a fejét rázza/ Vár valakit. Egy hölgyet. Hát ez már nemcsak ódon ritkaságok boltja? Miféle hölgyet vársz te? Azt, aki az orgonákat hozta. Régi ismerőse. Hm, elsőrendű kritikus nap. Hát akkor megyek és - /Andersenhez, komikus gesztussal./ - átadlak sorsodnak.