Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

/Andersen/: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: Rikárd: Rikárd: A leány: A két férfi: - 2o fiúhoz, akiből fiatalon egyetemi tanár lesz! /keserűen/ Egy apátlan-anyátlan senkihez, akinek összes rokonsága egy furcsa, öreg nagynéni, az egész város francia kisasszonya, akit Paripa Rézinek csúfolnak? Mert azok a vidéki gyerekek odalenn rosszlelküek és nem a növénytanból, hanem az állattanból adtak neki csúfnevet. Ejnye, de furcsa. Ginette kisasszonyról te ezt sohasem mesélted el. Mert ingerelt és szégyeltem..... Paripa Rézi... Ő az öszszes familiám. Vele menjek leánynézőbe? Nem házasodom meg.soha. Ne fogadj fel soha semmit. Én itt érzem magam legjobban, ebben a könyvesboltban. Descartes mondotta: Jól él, aki jól el tud bújni. El kell bújni, ez a fő. Ez a könyvesbolt a kikötő, a biztos menedék! Itt nincs veszedelem, nincs véletlen, nincs kaland és nincs hajótörés. /Az ajtó nagy robajjal megnyílik./ Ez ő, az ismeretlen hölgy. /A beszélgetés abbamarad, mert a boltba beront egy hölgy, de éppenséggel nem az, akit vártak. Az uj vendég nagyon egyszerűen, de nagyon finoman, szinte előkelően öltözött. 26-28 évesnek látszó úrilány. Kissé megriadva ront be az üzletbe, mintha kergetné valaki. Andersen ránéz, kérdőleg tekint Rikárdra, aki ajtónyiláskor felugrott a helyéről. A leány a két férfi közé kerül, Rikárd előbbi széke mellé és zavarodottan köszön./ Jó estét! Jó estét! /Ők is zavarodottak egy kissé a meglepetéstől. Csak most nézik meg a jövevényt, aki halványarcu, barnahajú, barnaszemü lány, nem feltűnő, de vonzó, nem is szép talán, de határozottan bájos, nem imponáló, de szinte megkapó a maga keresetlen és finom nőiességével, zavart mosolyával, mely még az ijedelem alatt is megőrzött valami sugárzást. Lassan erőt vesz magán, a mosoly felülkere-