Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 21 Andersen: Rikárd: A leány: Rikárd: Andersen: A leány: Kálmán: Andersen: A leány: Kálmán: Rikárd: Andersen: A leány: Kálmán: Rikárd: Andersen: kedik az ijedelmen, mintha csak felhők nyomában egyszerre kisütne a nap. Szolgálhatok? /az álló Íróasztalhoz kerül, mint aki folytatni akarja a munkát, de szemét nem veszi le a leányról./ /nyugodtan és melegen/ Megengedi, kérem, hogy egy pillanatig leüljek? /fölemeli a fejét és gyanús arcot vág/ Kérem, parancsoljon. /Egyre nézi./ /ülve/ Egy szemtelen alak idáig üldözött. /A két férfi összenéz, a lány erre más hangot üt meg. Erőt vesz magán./ Szükeségem volna egy,.. /E pillanatban újra megnyílik az ajtó. Mind odanéznek. Belép Kálmán, kissé izgatottan és kipirulva. A leány meglepetve ugrik fel a székről./ Szervusz, János! Szervusz, Riki! /Előre jön Rikárd mellé. Ez megdermedve néz rá, aztán dühösen megfordul. Kálmán elmosolyogja magát a leány háta mögött. Rikárd elgondolkozva csóválja fejét. Andersen, aki felé a leány fordult, - melegen, - szinte bocsánatkérően néz reá. Kálmán beül a pénztárba, botját és kalapját maga mellé teszi. Meglehetősen kinos csend után./ Pardon, - mit parancsol, kérem? Kellene egy, - ha kaphatnék - egy nagyon finom, nagyon jó szakácskönyvet. /befogja a száját, hogy fel ne kacagjon/ /nagyot nyel/ /zavarodottan/ Szakácskönyv? Nem kapható? /fölkel a pénztárban/ /közelebb jön/ /elszántan/ Kapható. Hogyne. Sőt. Csakhogy nem afféle közönséges szakácskönyv. Én főképp régi kiadványokat tartok. Parancsol talán egy jegyzéket? Nagyon érdekes müvek. /Átnyújt neki egy jegyzéket a pultból./