Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné; Q 8158
Y, / szokás. Vert beteg! És én megakarom gyógyítani, mert nézni is embertelen dolog, ahogy kínlódik. Adja ide a kesét. 3gy. /letérdel eléje melléje/ Most hallgsscn ide, mag* nagy gyerek,. Hányszor mondjam el magának ezt az egész históriát. Brezcvay fárér tiz éves volt, én öt. Együtt nőttünk fel. Kezdettől % fogva, egymásnak szántak bennünket. Vikor J^s éves lettem, megtartottuk a kézfogét. Akkor ő megvette ezt a szomszéd birtokot. Ugy volt, fcogy ide hcz asszonynak. Ásvai: Szeretted. Ásvainé: Igen szerettem. Olyan érzéssel, amiről sokáig azt hittem, hogy szerelem. Akkor egy szép napon maga betpppan^ hozzá Szolnokra, ^ pedig - szegény - elhozta hozzánk a szülői házhoz. Abban э ^ pillanatban, mikor belépett és én megláttam magát, nyomban tudtam, hogy minden, ami addig történt velem, az nem volta^o igazi életem, és/szünet/ maga az, akit Isten nekem rendelt. Vártam egy ideig. Láttam, hogy az érzéséim nem változnak, /szünet/ Halálosan ч/csók/.Halálosan szerettem magát, /csók/ Akkor szóltam neki is , szüleimnek is. Apám azt mondta, hogy inkább kiteritve lásson, semmint magával az oltár előtt. Pedig maga ekkcr még nem szólt nekem. t Asvai: Hem mertem. Ásvainé: Le én mertem. Egyszerűen megkérdeztem,szeret-e.? Emlékszik? Harcoltam magáért egy fél esztendeig, aztán? ... aztán^ 4>x megszöktünk.' Emlékszik? /nyakába kapaszkodik/ Egy éve vagyok a felesége , itt a gyerek/elengedi/, Vest mondja meg, mi indítja arra, hogy kételkedjék bennem, /felál/ ' Az ' Asvai: Hem tudom, m az ember itt lakik a szomszédban. Es nem nyugodott bele, hogy az enyém vagy. Ásvayné : /hangosan/Vem róla van /Ásvay csittítja/ Ham róla van bzó hanem rólam. Hem hiszi el,hogy szeretem? Én,aki örökre szakit ottare apámmal-anyámmal? Hem bizik bennem?Ha igazán szeretne,akkor bizna.
