Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné; Q 8158

Áevayflé: Bizom is.De amikor engem még nem ismertél,szeretted.Éjsza- v kákcn át nem alszom attól a gondolattól,hogy mi fog benned Tégbemennijha találkoztok? Ásrayné ílfézze /mellé jfe ül a kép alá/Zoltán,egy évet éltünk együtt. Egy gyönyörű éret .De én még hatvan ilyen gyönyört! évet szeretnék magával élni.De,ha kételkedik bennein pokol és gyötrelem leez az életünk. Array: Pokol és gyötrelem. Ásrayné: Látja,ez most nagy pillanat Zoltán.Az egész életünk boldogságáról van szó.Határozza el,hogy teljesen és tökéletesen bizik bennem.Ugy mint In magában.Ha képes /felállt,utána ment/ erre,boldogok leszünk.Ha nem,akkor végünk van.Hézzen a szemembe és feleljen: tud ennyire bizni? Áevay: Igen. Ásrayné: Kezet rá,(/ez

et fognak/ Most csókoljon meg és / csók/ soha életében ne felejtse el,hogy mcst mit fogadott nekem. Ásvay: Mennyivel több vagy te ,mint én.Mennyivel erősebb és emberibb vagy.Ugy csodállak,mint magát az oltárt ./csók/ Ábris: / benyiX/Tekintetes uram.... Ásvay: Várj egy kies it,mindjárt szólok./Ábris el/ Erzsi,köszönöm neked ezt a pillanatot. Ásvayáé: Én is köszönöm.Most már nem fél elmenni? Ásvay: Nem, Asvayné:Hát én most sem adom vissza aszarát.Nem engedem elmenni nemÁs z

etőrnek. Ásvay: Nézd Erzsi... . , , djsírtTYY^ •nà^Nem nezek semmit .Nem engedem el.

Es ha elakar menni,a laba ele vataoe t magam.Ugy magába kapaszkodom,mint a bojtorján.Nem engedem el .Most pedig menjen passz iózni a hóviharba, és lőj jön nekem farkasbundát. Ásvay: Még nem nyugodtam bele angyalom.Erre minden áldott nap vissza fogok térni. Ábris! /Ábris belép/ Befogtatok?