Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

ÁO A 3zinházban halotti csend uralkodott. A szin­padon és a kulisszák mögött, ide-oda szaladgálnak, időnként megjelenik egy fej, kezek integetnek valaki nek. A szegény mű­vészek, akiktől hirtelen és teljesen váratlanul elrabolták a ze­nét éo megszokott tevékenységüket a szinpadon, tehetetlenül állnak, mintha valaki erőszakkal levetkeztette volna őket és most szégyellnék meztelenségüket. Mér egy egész óra telt el. A néző­téri tömeg, amely először zavarában teljesen megmerevedett, egy kissé magához tér,pusmogni kezd, és elégedetlenkedni. A nézőtéren nő« a lárma. Rubinstein teljes nyugalomban ül, csaknem abban a poziturában, ahogy első találkozásunkkor láttam a szállodában» Amikor a tömegzaj la san illetlen formákat ölt, nyugodtan és ha­nyagul fordul szembe a nézőkkel és pálcájával szigorúan kopog« a pultján. Ez korántsem azt jelenti, hogy megadta magát, és folytat­ni kívánja az előadást, xi szigorú felhívás ez a rendre. Általános pszt... hallatszi ezután a teremben, és megint csend lesz. De bizony eltelik még egy idő, amig végre erős fény hull a démon hátára, miáltal az alakja csaknem sziluetté válik ér valamiféle áttetszőséget nyer. Az előadás folytatódik. "Milyen szép!" - kiáltanak fél a hézőtéren. A siker a következő szünetben mérsékeltebb - talán mert a közönség tegsértődött? Ez azonban egyáltalán nem hat Rubins­teinra. Látom, hogy teljes nyugalomban beszélget a kulisszák mö­<*-( t •

Next

/
Thumbnails
Contents