Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026
6 keresett fel és kihívd hangon közölte velem, hogy nem jelennek meg a hangversenyen aduig, amig Rubinstein bocsóhatot nem kór tőlük, "De hát miért?" - kérdeztem, Kixvxasariéfc teljes elképedéssel, s visszaemlékeztem mindarra a szépre amit az előbb láttam és hallottam, igyszerüen fe... sem foghattam, mi lehet a sértődés oka, nyilvánvalóan a zenészek ugy érezték, hogy Rubin tein valami kemény szót kiáltott oda nekik, de az is lehet, hogy általában nem értettek egyet az alkotásában izgatott lángász egész művészi fvkfKgávávHkxéB magatartáséval és hangsúlyával. Akárhogy is igyekeztem, nem tudtam megnyugtatni az izgatott embereket. Az egyetlen, amit elértem, az volt, hogy beleegyeztek: elmennek a hangversenyre. Ha Rubinstein mégigéri, hogy a hangverseny utón bocsánatot kár tőlük, elfoglalják helyüket - ellenkező esetben saját belátó, uk szerint cselekszenek. Azonnal Rubinsteinhez mentem, Bocsánatkérő szavakat dadogtam, és zavaros ős. ze-vi szaságban tójékoztattan arról, mi történt, és megkérdeztem, mit tegyek. Félig fekve, találtam, ugyanabban a nyugodt állapotban, mint az első találkozásunk alkalmával. A közlésem egyáltalán nem gyakorolt hatást rá, miközben én az előttünk álló botránytól és saját tehetetlen helyzetemtől felizgatva és a félelemtől verejtékben úsztam, "Széééép. Beszélek majd velük", mondta .taton Criborjcvics vontatottan, a magas hangján. Hogy ha én a zenészeknek ezt cq I