Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

a mondatot ugyanolyan hangsúllyal adom vi sza, mint amilyenben ő beszélt, akkor szavai mintegy a következőt jel ntették: "Jól van, majd megmutatom nekisc, mi az, hogy botrány! Majd bebizonyítom nekik!" "Akkor tehát megígérhetcm a zené zeknek, hogy bocsánatot fog kérni?" - akartam feltétlenül pontot tenni az i-botüre. " Igen, igen"... mondja meg nekik... öl

jene csak nyugodtan a pultjaikhoz." - morogta még halkabban a foga között és hanyagul' egy levél után nyúlt, és kezdte feltépni a borítékot. Termé zetcsen határozottabb és világcsbhb választ ke.lett volna elérnem, de nem mertem tovább felt art ani.IIem akartam kitartani a követelésem mellett. Elégedetlenül és nyugtalanul távoztam a sobóből. Koránt sem voltam meggyőződve róla, hogy a hangverseryt megtarthatjuk. A hangver eny előtt elmondtam a zentSazeknek, hogy beszéltem Rubinsteinnak, tájékoztattam a történtékről, ő pedig azt válaszolta: "Jó-jó, megmondom nekik." A hangsúlyt, amellyel ezt a mondatot mondta, ás amely mint mindenhol, itt is a zenét adta hozzá, természeteden elhallgattam. A zenészek megelégedtek ennyivel. Ráadásul az eltelt idő alatt láthatóan lecsillapodott az iz almuk is. A hangversenyhek mindent felülmúló sikere volt.