Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

r kintete, mennyire uralkodik a keze, a feje, egész ragadozd állat erőfeszítéseit kifejtő teste a pezsgő és tomfeoló zenekaron. Anton Rubinstein és az oroszlán képzete egyetlen fogalommá olvadt össze bennem. Ezért a kor is ugy tetszett nekeirt, mint ha az oroszlánok királyánál vendége kednék az ő kis ketrecében. Egy érával később, a zenekari próbán találkoztam újra Rubinsteinnal. Azon fáradozott, hogy maga. hangjával túlkiabálja a dübörgőxx zenekart. Hirtelen felrikácsolt,a pozanokhoz fordult, és valamit élesen odakiáltott nekik. Nyilvánvalóan nem EtÉyttskké^ÉlrxifxvsxxaxhxHyvAv tartotta elégnek a hangot é az erőt a benne keletkezett érzelmek visszaadásához, és azt követelte, hogy a pozanok hangt öle. érc iket magasabbra emeljék, hogy akadályta anu' áramolhatnék a pozanok csengése a közönség felé. A próba végetért. Rubinstein egy kiccé hátradőlt, é ugy pihent, mint az oroszlán a harc után. Fáradt teste telje en fellazult. Dobogó szívvel álltam a művészöltöző félig nyitott ajtaja előtt, és őriztem az álmát, időnként gyermekesen lelkes pillantá t vetve az ajtóhasadókon keresztül. A zenészekbe teljesen elragadta és raxtanr Rubinstein övid pihenés után xxxvzmdtfcttaxkirac krkvxvfbavsveváVivkébvyvéxxdiaxkxxé díszkísérettel tért vissza kis ketrecébe, szállodájába. ElképzechetŐ, mekkora volt a csodálozásom és az elképedésem, amikor hirtelen telje,«a izgalomban néhány zenész