Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

h nem akar-e még utasításokat adni, vagy megbízásokat közölni az előttünk álló hangversennyel kapcsolatban, "Miféle megbízásokat?" "Mindent leszögeztünk", mondta hanyagul a maga magas hangján, közben az egyes szavakat igen elhozta, és kutató pillantással fürkó zett engem, ügyél­talán nem szégyellte, hogy miként mi, közönséges halandók, egy darab árut szemlélünk, ugy nyugt as.va pillantását hosszasan ez embereken, üzt a szokást egyébként, más nagy személyeknél is akikkel megfigyelhettem, a későbbiekben összetalálkoztam, Hubinstein válasza és pillantása egyaránt meg­zavart; ugy tetszett, mintha csodálkozást fejeztek volna ki és csalódottságot, "No lám", x látszott a tekintetéből, "tehát mér itt tartunk? Micsoda fiatal igazgatók vannak manapság - valósá­gos kamaszok még! Mit érthet az ilyen a mi dolgunkból, s - még mo t szívességekkel is idetolakszik," Az oroszlán nyu,almához hasonlatos, fennséges nymt megrendíthetetlensége a Görényként jellemezhető haja, minden fe­zül ség abxvakxtxhiv telje hiánya, hanyag, harmónikus mozdulatai mindez egy méltóságtelje: ragadozóra emlékeztet - és mindez nagy határt gyakorolt rám, kette ben az ő kic szobájában, annyira érez­tem az« én 3©ami ságeaet és z ő nagyságát. Tudtam, hogyan lángol fel ez a nyugodt ember a -ongora mögött, vagy a karmesteri emel­vény mögött, hogyan lobog ho szu haja és mint vaami oroszlánsö­rény, hogyan boritja be fele árvát, milyen lá&olóvó válik a te-

Next

/
Thumbnails
Contents