Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026
n J> művészi életemben. Néha már az igen felületes kapcsolat jelentős emberekkel, elmondhatatlan nyomokat hagy bennünk; néha már pusztán a közelségük, vagy a láthatatlan, mindkét lelket összekötő fluidum, hatással van ránk, máskor egyetlen felkiáltás, egy felületesen odadobott szó, vagy a beszédes hallgatás is befolyást gyakorol az életünkre. Később, a fejlődés folyamán és hasonló helyzetekben a művész visszaemlékszik annak a személynek pillantására, felkiáltására vagy hallgatására, éa csak akkor érti meg, azok valódi értelmét .^«Sä^iliiÄökil SÍ^S^f&bítóifMÖ^aló második vagy harmüik találkozás után - a sors szerencsés wlt hozzám és megajándékozott eze kel - Rubinstein szeme, felkiáltása ée mind nekelőtt sokat mondó hallgatása. így történt az, hogy amikor egyszer Rubinstein megérkezésére vártunk, - a Moszkvai Szimfónikus Zeneka t kellett vezényelnie - az örcsz Zenei Társaság minden reprezentánsa ma már nan tudom mely okból, Moszkván kivül tartózkodott, ugy, hogy a rendezvény felelőssége teljes mértékben az én vállamon nyugodott. Rendkívül «izgatott" voltam, mert tudtam, hogy Rubinstein szigorú és egyenesen a ridegségig zordon, és nem übe ismer a művészetben semmiféle kíméletet és megalkuvást. Természetesen a pályaudvaron akartam fogadni, ő azonban váratlanul a korábbi vonattal érkezett, és ezért csak a szállodában üdvözölhettem. A beszélgetés teljesen hivatalosan folyt le és igen rövid volt. Megkérdeztem nincs-e még /