Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 75 magét. Ennek elérése érdekében nem maradt más hátra, mint hogy több egyfelvonásosból állítsunk össze színdarabot. Csak ez az eljárás tette lehetővé, hogy mindenki számára megfelelő szerepet találjunk. Milyen szerepet keressek magamnak? Ki volt akkor az eszményképem? Primitiv eszménykép volt. Csak azt kívántam, hogy ke vene színészemre, a naiv-komikus Nyikolaj Ignatovics Muzilra hasonlítsak. Ugyanazt a hangot akartam, mint az övé és ugyanazt a modort. Akkor ugyanis ezeket a vonásokat értékeltem.legtöbbre, az időközben elhunyt nagyszerű színésznél. Egész munkám tehát azt célozta, hogy elsajátítsam Muzil külső viselkedését és hangomban kifejleseaiem az ő sajátos rekedtségét. Pontos másolata akartam lenni. Természetesen olyan darabot választottam, amiben játszott: az Egy csészét te

a cimü egyfelvonásos zenés bohózatot. Számomra összetartoztak ő, meg a színdarab. Ismertem a bohózat minden részletét, ismertem a rendezést, ismertem kedvenc színészem minden betétszámát, mozdulatait és mimikáját. Velem szóba se kellett állnia a rendezőnek, hiszen a szerepet már másvalaki megformálta és nekem nem volt más dolgom, mint hogy az eredeti vak másolatában megi sínét el jem a már egyszer magalkotottat. Én pedig ugy érefctem, hogy csodálatosan szabad és meggyőző vagyok a színpadon. Egész.n másképp festett a dolog a másik szereppel. Az öreget alakítottam Az őre;; matematikus arap.y üstökös tűnik fel a székvárosba

n cimü bohózatban. Ehhez a szer

ephez nem volt mintám,