Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

42 énekesek. Itt van például a hires tenor, Tamagno. Micsoda erőteljes hang! Az első moszkvai felléptéig alig ismerték. Jó énekest vártak, semmi ft többet. A magas, erős testalk tu Tamagno Othello szer pében lépett fel és gazdagcsengésü hangja azonnal eluralkodott mindenen. A tömeg ösztönösen meghátrált, mintha testi károktól akarná védeni magát. A következő hangok még erőteljesebbek voltak - és amikor, befejezésül, a "musulmán" szóra mint tüz a kéáterből tört fel az utolsó hang, a közönség percekre elveszítette a fejét. Mindnyájan felugrottunk © helyünkről. Ismerősök keresték egymárt, ismeretlenek fordultak ismeretlenekhez, ugyanazt a kérdést ismételgetve: "Hallotta? Úristen, ilyesmit!" A zene elhallgatott, és a színpadon zavar állt be. De a tömeg hirtelen magához tért, a rivaldóhoz nyomult, üvöltött az elragadtatástól és ujrát követelt. A legközelebbi moszkvai látogatása alkalmával a Nagy Színházban énekelt Tamagno. A bemutató a "Cár napjára" esett$ és ezért az előadás előtt

aHimnuszt játszották. A kórus és - Tamagno kivételével - minden szólista teli torokkal énekelt a színpad előterében, a zenekar a legerősebb fortebar- játszott. Ekkor a háttérben határtalan és végtelen hang csendült fel - majd egy második, ^gy harmadik szállt előre és előre és elnémította az énekeseket, a kórust, és zenekart. Tamagno volt, a kórus mögé bújva. Középszerű muzsikus volt. Sokszor intonált hamisan, általában nem énekelt tisztán, elvétette a taktust, hibázott a ritmusban. Emellett rossz, de nem tehetségtelen színész volt. Ezért lehetett caidákatia is művelni vele. Az Othelloja csoda volt.