Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 41 Még ennél is rosszabb volt a másik divat. Az olasz operákra bérletet váltott klubtagok az egész előadás tartama alatt kártyáztak, és a klubból csak azért jöttek ót a színházba, hogy a hires tenor "Ut diese"-jét /magas céjét/ meghallgassák. A felvonás KKgkicx kezdetekor az elülső sorok még üresek voltak. Néhány perccel a hires részletek előtt azonban zajongás kezdődött, beszélgetés, székek tologatása. Megérkeztek a "szakéfctők", a klubtagok. És ha hKfiEgéx befejeződött a parádés szám, és már néhányszor "Hogy \öLt!"-ot is kiabáltak, újra felhangzott a lárma - a klubtagok elvonultak, hogy befejezzék félbeszakított játszmájukat. Művészeti iránti érzék nélküli emberek, üresek és tehetségtelenek! Sajnos, vélményem szerint, a vokális művészet erőteljesen lesüllyedt; elveszett a hangiskolézós, a belcanto és az éneken belüli dikció titka. Az elmúlt évszázad vége felé Moszkvát újra elragadta az olasz opera iránti lelkese és hulláma. A hires mecenás, Sz.J. Mamontov a legjobb külföldi énekesekből alakította ki magánoperáját. Sokan közülük, még igen tehetséges színészeknek is bizonyultak. De azokban, akik még olyan tüneményekre emlékeztek, mint Patti, Lucca, Cotogni és» mások, a régi énekesekről megmaradt emlék teljesen viszszaszoritja az uj benyomásokat. Nem Saljapinról van itt szó. Saljapin magas csúcson áll, messze mindenki fölötti De rajta kívül is voltak kivételek, KiiKxvIejseHtéeiéx elementáris erejű hanggal rendelkező