Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 37 OLASZ OPERA A bátyám és én már kora gyermekkorunktól kezdve jártunk olasz operába, de nem sokr^ értékeltük ezeket a látogatásokat. Az operaelőadások, ho^ ugy mondjul , programon kivül voltak, és mi kértük, ne irják őket a többi rendszeres szórakozások, mint például a cirkusz számlájára. A zene untatott bennünket. Mégis, nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy már kora gyermekkorunkt 1 zenére szokta tak bennünket. Nem is kételkedem benne, hogy ez hallásom és Ízlésem fejlesztésére éppúgy kihatott, mint a látásomra, hiszen szemem minden ilyen alkalommal a ozépet fürkészte a színházban. Az egész évadra, vagyis tizennégy-tizenöt előadásra földszinti » páholyt béreltünk, egészen a szinpad mellett. Az olasz pperában szerzett benyomásaim még ma is szokatlanul élesek és természetesen sokkal elevenebben élnek bennem, mint a eirkusziak. Azt hiszem, ennek EHBekvHXKXKk a benyomások roppant nagy ereje az oka. Ez az erő annakidején nem tudatosult bennem, a benyomásokat azonban szervezetileg fogadtam be, éspedig, ha öntudatlanul is, nemcsak szellemileg, hanem fizikailag ragadtak meg bennem. Csak később, amikor visszaemlékeztem rájuk, fogtam fel és értékeltem ezeket az élményeket. A cirkusz mulattatott, örömet okozott - gyerekkoromban; felnőtt koromban azonban a róla alkotott emlékek KÉM már nem nyújtottak semani érdekeset és elfelejtettem a cirkuszt.