Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 34 a lgiuősebb bátyám, kitűnő rajzoló, aki igen leleményesen a legkülönfélébb £<nrtn$k fortélyokat eszelte ki. Mindezen felül, közreműködése azért is fontos volt, mert pénzzel rendekezett, nekünk pedig forgótőkére volt szükségünk. Az asztalos, akit csaknem születésem őta ismertem, mert állandóan dolgozott a házban, megkönyörült rajtunk, mérsékelte az árakat. Sőt, hiteit is adott. "Nemsokára itt a karácsony, aztán húsvét jön. Pénzajándékot kapunk és kiegyenlítjük számlánkat." Az asztal még munkában volt, amikor már nckikezdt nk a díszleteknek. Az első időben csomagolópapírra kellett rajzolnunk: szakadt ós gyűrődött, de mi nem csügge .tünk. Ha majd egyszer gazdagok leszünk /az előadásokért pénzt akartunk szedni, valódi pénzt - tiz kopek.t jegyenként/, kartonlapokat vés rólunk és arra ragasztjuk a festett papirt. Hogy a szülőktől kérjünk pénzt, azt a gondolatot elvetettük. Lehet$ hogy nem értenének egyet as ötletünkkel, mert az hinnék, hogy a tanités alól keresünk kibúvót. Mióta vállalkozóknak, rendezőknek és igazga óknak éreztük magunkat, életünk egy csapásra tartalmat kapott. Téinden pillanatban volt valami elgondolni és tennivalónk. Csak az az átkozott tanulás akadályozott mindenütt bennünket. Az asztalfiókba ,'indig rajtettünk valami színházzal kapcsolatos munkát - egy befeatendő.sagy kiszínezendő bábut, diszletrészletet, cookrct, fát vagy a rendezési tervet s a rendezőpéldányt. Az asztalon könyv, a fiókban pedig a díszletdarab. Abban a pillanatban, hogy a tanitó elhagyta a szobát, azonnal az asztalra került a diszltt, a könyv alá csusztattuk vagy egyszerűen a lapok közé dugtuk. Ha a tan tó visszatért, csak lapoztam egyet és