Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 33 BÁBSZÍNHÁZ Sokat fáradoztunk én kínlódtunk,aztán baráton és én arra a meggyőződésre jutottunk, hogy amatőrökkel /igy neveztük a testvéreket éa általában mindenki mást/ nam folytathatjuk sem a cirkuszi -, sem a balettelőadásainkat. Ezenkívül a vállalkozó© eddig szokásos kivitelezéséban, veszendőbe* ment mindaz, ami legfontosaob a színházban: díszletek, e Tektusok, süllyesztők, tenger, tüz és vihar. Hogyan ia bárázolhatnánk ilyesmiket közönséges szobában, lepedőkkel, takarókkal, a helyiség állandó dis éül szolgáló élő pálmákkal és virágokkal? Elhatároztuk tehát, hogy bábukkal helyeitesitj k az élő színészeket, és bábszínházat ren ezünk, ahol díszletekkel és effektu.okkal minden lehetséges hatást felhasználunk. íénztáit ennél is állithatunk, jegyeket árusíthatunk. "Meg kell értened, ez nem je lanti a cirkusz eléruláaát", - mondtam jövendő cirkuszigazgatói minőségemben, - "szomorú szükségszerűség kényszerit rá." A bábszínház azonban kiadásokat igényelt: nagy, a szélesre nyitóit ajtóba állitható a-ztalra volt szükségünk. Fönt és lent, vagyis a bébszinpai fölött éo alat$ lepedőkkel takartuk el a yilé t. Ily módon az egyik szobában ült a közönség, ez volt a nézőtér - az ajtó másik oldalán lévő szobában volt a színpad éa a kulisszák mögötti világ. Ott müködtünk mi, 3zinésze&, di zlettervezők, rendezők és számtalan effektus feltalálói. No meg