Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 27 rendkívül megbízhatatlan és felgyelmezetlen volt. Ügyünket nem vette komolyan és ezért a legképtelenebb olgokat találta ki. Egyszer például nagyon tisztes égeren játszott, majd hirtelen, minden látható ok nélkül, hanyatvágódótt a nézőtéri közönség előtt, lábát az égnek emelte és elülvöltötte magát: "Nem játszom tovább!" Egy tábla csokoládé fejében aztán mégis tovább játszot-t. Az előadást azonban ez a buta vita már szétrombolta, hitelét elvitte az ördög. Pedig számunkra éppen ez vo.t nagyon lényeges. A k zönségnek el kellett hinnie, hogy mindaz, amit lát, komoly éo igazi valóság, egyébként érdektelen volt az előadás. Kevés közönségünk volt. És természetesen mindig ugyanazok ,elentek meg: családtagok és a ház többi lakója. De a világon minden színháznak, minden színésznek, ha mégoly rossz is, megvárnák a maga hi vei. Ezeknek a tisztelőkne az a meggyőződésük, hogy rajtuk kivül senki sem érti meg a még fel nem fedezett és az ő támogatásukat élvező tehetségeket? mindenki más éretlen még rá. Nekünk Í3 megvoltak a magunk hivei, akik pontosan számontartották és saját szórakoztatásukra /jól jegyezzék meg, nem a mienkre/ látogatták előadásainkat. Apám creg könyvelője is ilyen buzgó nézőnk volt. Ezért díszhelyet kapott a sjrxkuuxbujK cirkuszunkban, ez aztán nagyon hizegett is neki. Nehogy a pénztár munkája megszakadjon, sok hézonbelüli nézőnk egész napon át vásárolta jegyeit. Állítólag elvesz-