Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 26 tuk, hogy próbaképpen egy m.gánelőadést rendezünk a házban. A testvérekből és' barátokból társulatot állítattunk össze, és kiosztjuk az egyes számokat ós szerepeket. "A szabadban idomított csődör" -"Én vagyok az igazgató és az idomító, és te vagy a csődör! Amig kiterítitek a szőnyeget, eljátszom a "Dummer August"-ot. Aztán zenebohóc leszek." Igazgatói jogom alapján magamra oszlottam a legjobb szerepeket, és ezzel mindenki egyet is értett, hiszen hivatásos cirkuszigazgató* voltam. Megesküdtem, tehát nem visszakozhattam többé. Az előadást a következő vasárnapra tüztük ki, aznapra nem volt reményünk se cirkuszra, se balettre. Szabad óráinkban, amikor nem volt tanítás és este, rengeteg dolg nk volt. Először is ki kellett nyomtatnunk a belépőjegyeket és a jegyek áráért fizetendő pénzt. Pénztárt kellett állítanunk, azaz az egyik ajtónyilást takaróval ugy elfödnünk, hogy csak egy ki3 ablak maradjon szabadon, az előadás egész napján e mögött ül majd a jegyárusítással megbízott személy. Ez rendkívül fontos volt, a valódi cirkusz illúzióját mi sem kelti jobban, mint az igazi pénztár. Aztán a jelmezekről i gondoskodtunk kellett, és a vékony papírral bevont karikákról /ezeket ugorjuk majd keresztül a "Pas de chale"-nál/, no meg kötelekről és botokról /mint sorompókról a betanított lovak számára/. Zenéről is gondoskodnunk kellett; a zene volt előadásunk sebezhető pontja. A helyzet ugyanis az volt, hogy a bátyám volt az egyetlen, aki a zenekart pótolhatta. 6 azonban