Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 24 Páholyunk ez alkalommal közvetlenül a müvészbejáró mellett van. Egyszerűen csodás! Hajszálpontosan követhetjük innen, mi történik a kulisszák mögött, ezekne a felfoghatatlan, csodálatraméltó embereknek a magánéletében, akik állandóan szembenéznek a halállal és nevetve önmagukat teszik kockára. Vajon egyáltalán nem izgatottak a fellépésük előtt? ^s ha váratlanul ez lenne életük utolsó pillanata? De ezek az emberek nyugodtak, a legjelentéktelenebb dolgokról beszélgetnek, pénzről, vacsoráról. Igazi hősök! A zene az ismert polkát játssza. Az "ő" száma kezdődik. "Danse de chale", földön és lovon, bemutatja Donna Elvira. É3 mér megjelenik ő maga is! A barátok ismerik a titkot: ez az én számom, rajongásom tárgya, és minden privilégium az enyém: a legjobb táncosnő, több férőhely, suttogva gratulál mindenki. Ma is mint mindig, teljesen elbűvölő. Száma befejeztével Elvira, a "Hogy volt!" kiáltásokra mégegyszer megjelenik és két lépésnyire szalad el előttem. Megzavar ez a M közelség. Valami rendkívülit kell véghezvinnem. Máris kiszaladok a páholyból, megcsókolom a ruháját és gyorsan vissza a helyemre! Mint valami megrögzött gonosztevő, ugy ülök a 3zéken, moccanni sem merek, legszívesebben elbőgném magam. A barátok fellelkesültek, apám pedig nevet a páholy mélyén. "Cratulálok! - Egyetértek!" - tréfálkozik. "Kosztya vőlegény, Mikor van az esküvő?"